Mit gondoltok, ezek a jellemzők a szinte tökéletesnek igérkező kapcsolat jellemzői?

Ahogy mondani szokás, új seprű jól seper. Egy hónap után nagyon elhamarkodott dolog lenne kijelenteni, hogy megtaláltátok egymásban az igazit. Ilyenkor még mindenki a legjobb formáját mutatja, szerintem együttélés során derül ki igazán, hogy tényleg egymásban találtátok-e meg a számotokra megfelelő társat.

Nálunk pont fordítva történt, az első pár hónapot végig veszekedtük, ha a szex nem lett volna elsöprő erejű, akkor szerintem szakítottunk volna nagyon hamar. Aztán pár hónap múlva szépen lecsillapodott a vitás korszak, lassacskán megtanultunk mindent nyugalomban megbeszélni és már nyolcadik éve harmonikus a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni és rengeteg mindent éltünk már meg együtt, ami még jobban összekovácsolt minket.

Nekünk is tökéletesen indult.. majd kiderűlt, hogy csak én képzeltem tökéletesnek az egészet.. mert ő még az exének írt, hogy mennyire hiányzik..stb..

Majd ha leesik a rozsaszin szemcsi, es latod a hibait is, illetve ha jonnek az igazi konfliktusok, majd akkor lehet megmondani hova tartottok, mert ezek még csak feltetelezesek

Az alap jó, de egy életen át tartó kapcsolathoz ez tényleg csak alap. Nem véletlenül van az a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember, mert bizony egy hajtós nap/hét/hónap során nem az érdeklődési körről fogtok beszélgetni, hanem a mindennapokat kell közösen átvészelni. Olyankor is, amikor a hátad közepére sem kívánod a másikat, amikor beteg vagy, amikor le kell nyelni az anyós beszólogatásait, amikor ki kell állni egymásért, amikor kompromisszumokat kell kötni, vagy amikor a másik nagy bakit követ el, akár úgy is, hogy te arra előre felhívtad a figyelmét. Amiket leírtál, nem az élet, hanem a hormonos időszak jellemzői. Az nyilván nagy löket, ha az így telik, ahogy leírtad, de nem szabad tökéletességet vizionálni, mert egymáson veritek majd le, ha az nem lesz jelen minden nap.