Távkapcsolat, okos eszközök nélkül? Nagy kérés lenne, hogy miattam vállalja be?

Barátom 3 évre külföldre megy, 2-3 havonta fogunk majd tudni találkozni.

Alapjáraton azt mondanám, hogy ma a távkapcsolat teljesen jól kezelhető, nekem is van barátnőm, aki pl. Amerikában él, mégis két-három naponta Facetimeon beszélünk, folyamatosan képeket, videókat küldünk egymásnak, teljesen egymás életének a részei vagyunk.

Viszont a páromnak nincs semmilyen okos eszköze, közösségi profilja... "Butatelefont" használ, nem azért, mert ne telne neki jobbra, hanem mert ő ebben bízik, azt mondja, hogy ő nem fogja töltögetni fél naponta, nem akar állandóan elérhető lenni bárkinek, neki ne írogassanak napközben.

És ezzel a szokásával később sem akar felhagyni, ha már távkapcsolatban leszünk. Arra hivatkozik, hogy anno a dédapja 5 évet volt hadifogságban, a dédmamája azt sem tudta, életbe van-e még, de megvárta és utána össze is házasodtak... Meg hogy ez lesz a kapcsolatunk próbája, ha ezt kibírjuk, örökre együtt leszünk.

De őszintén, miért bírjam ki, hogy nem láthatom az arcát hetekig, hónapokig, ha van már rá megoldás ma?

Én alapból az "írogatósabb" fajta is vagyok, nekem ez így nagyon rossz lenne, hogy kétnaponta egyszer beszélünk majd telefonon, ha éppen úgy jön ki a lépés, hogy pont akkor mind a ketten ráérjünk.