Lehet hülye kérdés, de miért dob egy pasi, egy számára 9-es (külsőleg legalábbis)csajt?

Sótlannak, meg unalmasnak pont nem érzem magamat. Inkàbb az exei tűnnek nagyon annak. Persze csak képről làttam őket, nem ismerem személyesen. A defektessèg az màr egy másik kérdés.. De ezt màr az első randin elmondtam neki, hogy depresszióval küzdök. Ez valóban zavarhatta őt bennem, mert párszor megkaptam tőle, hogy fura vagyok, és legyek normàlis, ne depizzek, mi bajom lehet, könnyű életem van, stb..4 hónapig kavartunk, de egy hétvégét nem töltöttünk együtt, rendesen nem mentünk el sehová. Valahol vègig éreztem, hogy ez neki csak a szexről szól, de amikor ràkérdeztem, ő ezt bőszen tagadta. Azt mondta, hogy lelki része is van, mert beszèl nekem pl. a betegségéről, amiről még a szüleinek sem nagyon. Azt is mondtam neki, ha a szemèlyisègem ennyire taszítja őt, akkor miért akar velem lenni. Jó, persze ezt kitalàlhatjuk.. De sokszor tényleg úgy tűnt, hogy jól érzi magàt velem. Az utolsó alkalommal, amikor találkoztunk, ès rossz kedve volt,-az egèszségi àllapota miatt- láthatóan felvidult egy kis időre, amikor ott voltam. De persze ezeket biztosan csak beképzelem. Szerintem őt jobban érdekelte, hogy mit szólnak majd mások, és nem akart engem felvàllalni, mert szégyellt, egy csomó minden miatt, úgy, hogy nem is ismert igazàn, csak elkönyvelt valamilyennek. Ebben ő elèg jó volt, hogy ezt csinàlja emberekkel.

Túlsàgosan okosnak sem tartott, ezt is tudom. Mondjuk szépen be is nyaltam neki kb. mindent.

Èn meg még mindig itt vagyok,

gondolok rá, negyed év után is.. Totàlis lúzer vagyok, tudom. Azt sem tudom, hogy őt szeretem-e mèg, vagy màr csak egy eszményképet, vagy csak azért kell, mert én nem kellettem neki.

A slusszpoèn az egészben az, hogy az első talàlkozókor elmondtam neki, hogy hogy jàrtam az előző sràccal, ő (is) kihasznált, ès làtta, hogy még túl sem vagyok rajta, és milyen érzékeny típús vagyok, és azt is tudhatta volna, hogy egy ilyen lánnyal nem akar komoly kapcsolatot, mégis, màr a találkozó után, 1 óràval írt. Majd megcsinálta velem kb. ugyanazt, mint az előző sràc, azzal a különbséggel, hogy az a srác legalább volt annyira gerinces, hogy megmondta az igazat, amikor làtta rajtam, hogy kezdenèk többet érezni.

Köszönöm a válaszokat, egyèbkènt.

Ezt, eléggé félreérted, bocsi. Kezdjük ott, hogy először nem is tetszett, de jól elbeszèlgettünk, szimpi volt, így felmerült, hogy menjünk tovàbb az este folyamán, iszogassunk. És igen, itt elmondtam neki ezeket a dolgokat magamról, mert egyrészt kijöttek belőlem, másrészt senki előtt nem szoktam titkolózni. Szerintem meg elég szomorú az, ha valaki össze-vissza ferdít. Nem mondtam, hogy ez a legjobb oldalam. Azt hadd ismerje meg az illető, idővel, és jöjjön rà ő, hogy mik azok. Annak ellenére, hogy nem volt az esetem, valamit beindított bennem, szexuálisan, és kíváncsi voltam rá. Ja, meg jó srácnak is tűnt, ami aztán végül nem jött be, ugye.. Kb. két hetet gondolkodtam, mire igent mondtam a második talira. Innentől kezdve kavartunk még 4 hónapot, kb.

Sokan azt mondtàk, hogy éppen ő tűnt úgy, hogy kb. csak lelki szemetesládának használt.

Nem érzem magamat energiavàmpírnak, soha senki nem látott még akkor, amikor igazán a padlón voltam, leszámítva a szüleimet,meg a macskàimat. Ez nekem már csak büszkesègből sem menne, meg nàlam nem úgy kell elképzelni a depit, hogy egész nap fekszem az ágyban, és sírok. Egyszerűen van egy ilyen énem is, egy melankolikusabb, és olyankor a legkevésbé sem vágyok egyébként tàrsasàgra. Szóval, nem tudom, mitől félt, de nem hinném, hogy egyáltalán valaha is akartam volna, vagy képes lettem volna őt magamhoz olyan közel engedni, de az biztos, hogy soha nem zúdítottam volna rá ezt a dolgot.

Az előző srác felmerült még néhányszor, de én is kèrdezgettem őt az exeiről. Nem egyszer kérdeztem rá, hogy szerinte mi ez az egész kettőnk között, volt, hogy ezeknek a hatására megkérdezte, hogy akarok-e vele párkapcsolatot, mire èn zavartan rávàgtam, hogy nem, de ha màr úgy kell belőle kihúzni, az már szerintem régen rossz. Nèha megkérdezte, hogy tetszik-e nekem, talàn érzett valamit, de a végére még beleszerettem, aminek szerintem lehettek jelei, vagy nem tudom.. Féltem addig bármit is lépni, amíg őt nem éreztem biztosnak. Aztàn felerősödtek a tünetei, és akkor kezdett eltünedezni.