Ez lenne a szerelem? Vagy miért érzem ezt, teljesen megrémít

Fú, azért gondold át.

Nem hiszek az ilyen szerelemben ennyi idősen. Ezek a nagy érzelmek valamiféle addig lappangó gyilkos erő művei szoktak lenni, idealizálás, kapuzárási pánik stb.

És az ilyen megejtő fickók halálosan veszélyesek.

Valószínűleg az az igazi èned, amelyiket 35 éve ismered és nem ez a bezsongott. Várj egy kicsit, mielőtt hiszel a lidérces 🙂

Azt, hogy igen, azért akarsz most tőle, mert ő a nagy szerelem. A kérdés az, hogy ő is akar-e? Mert ebben a korban már illik úgy ismerkedni, hogy csak olyannal, akivel ebben egyeztek. Nos, ha te nem akartál, akkor feltételezem, úgy jöttetek össze, hogy ő se akar. Úgy nehezebb ügy.

Ha viszont ő is akar, azt gondold végig, hogy úgy is szeretnél-e tőle, ha végül egyedül maradsz vele, mert ez is benne van a pakliban.

Én mindig akartam gyereket, megszállottan, sokkal jobban mint pasit. Egyedül is vállaltam volna, de feltétel volt, hogy szerelmes legyek az apjába. Pont azért, mert úgy nem akartam egyedül maradni a gyerekkel, hogy zavar, ha "tiszta apja". Akibe meg már voltam szerelmes, tudom, hogy nem zavarna. Ez mondjuk végül nem jött össze, már olyantól lesz, hogy szó sincs szerelemről, de már elfogadtam, hogy vagy így, vagy sehogy.(Kifutottam az időből.) Jobb lett volna, ha ezt korábban el tudom fogadni, de sajnos nem ment.

A te helyedben tuti vállalnék tőle, bármi is lesz később (feltéve, ha ő is benne van, nem sunyiskodással!) De nem vagyok a helyedben, neked kell döntened. Van azért még időd, de évről évre nehezebb lesz, azt is vedd figyelembe.

A szerelem kortalan, úgyhogy Derjaderja baromságát hagyd figyelmen kívül.

Igen, van olyan, amikor az ember annyira szerelmes, hogy gyereket akar annak ellenére, hogy sosem akart. Pl Kat vonD anno elkottette a petevezetekeit is, aztán mégiscsak olyan szerelmes lett, hogy férjhez ment és gyereket vállalt

Itt az ideje a tettek mezejére lépni. Én is 35 évesen lettem szerelmes, 36,5 éves koromban született meg a lányunk. Pont.

Jókor jött, jól döntöttunk, jól történt minden.

7. Jófej vagy.

Én azt gondolom, hogy ha már van az ember mögött egy életút, egy megharcolt teljesítmény, egy munkahelyi pozíció, egy lelki kiegyensúlyozottság, hogy nem hagyja el magát csak úgy, akkor már nem fog akkora érzelmi kockázatot vállalni, mert nem egy kis csitri, aki majd 10 évig rottyon lesz, ha elhagyjàk.

Ésszel kell élni, persze hogy kell vonzalom meg szimpátia, de érett ésszel én már nem szeretnék bezsongani, meg pasik utàn pityeregni, és ha ilyesmi fenyegetne, biztos próbálnak magyarázatot keresni, hogy milyen gombot nyomott meg bennem az úriember.

Amikor majd pofáraejti gyerekkel a másik, és félig megdögölve vonaglik a padlón, akkor lehet hogy késő.