Felrúgnàtok az életeteket egy szerelem miatt? Vagy ha nem akkor hogyan felejtitek el a màsikat?

Egyszer felrúgtam, bár még tini voltam, de azért nagyot kockáztattam és ma már másképp csinálnám. Hosszú kapcsolatom volt de már szar volt, igazából ki kellett volna dobnom, de azt hittem, hogy vele kell lennem, mert így a helyes, családjaink, barátok ezt várták el tőlünk. Meg ha vele maradok, a pénzes apja vett neki lakást úgyhogy lehetett volna hol laknom, meg programozónak tanult úgyhogy pénzügyi gondjaink sem lettek volna :D De amúgy minden más szar volt. Elkezdtem közben jóban lenni egy osztálytársammal, mindketten bejöttünk egymásnak. Fél évig küzdöttem ellene, de közben olyan jó érzés volt végre valakitől megkapni azt, amit a barátom nem ad meg. Na végül megcsaltam vele és szakítottam is. Mi történt? Anyám csalódott bennem, egy barátnőm maradt csak mellettem, mert a többi barát mellé állt, az osztályban szinte senki nem szerette azt, hogy mi együtt vagyunk, már nem volt olyan kényelmes életem, mert az új srác nem kapott pénzt, hogy randizni vigyen. Aztán szakítottunk elég hamar, 8 hónap után, amit nyilván végignéztek az osztálytársak, ő meg ilyeneket mondott, hogy megbánta, hogy velem kezdett, meg teljesen átszinezte a sztorit. Pedig amúgy ő dobott ki engem. Mindenki látta, ahogy ő boldog nélkülem és mással van együtt, akit jobban szeret, én meg full egyedül vagyok. Szóval nekem nem érte meg.

Ha kifejezetten rossz a kapcsolatotok, akkor lépj le, de ha csak nem olyan izgalmas már, mint volt, akkor inkább ébreszd fel a tüzet és felejtsd el a másik férfit, egy idő után vele se lesz már ilyen szívdobogós szerelem.

Voltam ilyen helyzetben.

Férfi vagyok, egymásba szerettünk, de úgy, hogy ég a földdel összeért. A lánynak egy hónap múlva lett volna az esküvője, én kilenc éve éltem egy kapcsolatban. Nagyon nehéz volt. Felrúgtunk mindent, együtt töltöttünk pár csodálatos hónapot, amit beárnyékolt a bűntudat, az elhagyottak aktív és passzív érzelmi nyomása, s bizony, végül nem voltunk elég bátrak és erősek. Mindenki visszament az előzőhöz. Nekem csak pár hónapig tartott már utána, a lány végül mégis hozzáment az "eredeti" vőlegényhez.

A "mi lett volna, ha" örökre velünk marad, ahogyan az is, hogy nagyon szerettük egymást.