A plátói szerelmet, hogyan lehet végleg elfelejteni?

Amennyiben tényleg szerelemről van szó, és nem nemi izgalmat kiváltó vonzalomról, akkor jó tudni, hogy ez egy hormonális folyamat!

Régóta ismert - csak nem eléggé közismert - ez a tény, és a hormon neve: PhenilEtilAmin, röviden PEA. Szerkezetében hasonló az Amfetaminhoz, és ugyanúgy egy droghatású anyag, csak nem mesterséges, hanem maga az emberi agy termeli újra és újra, amíg a szerelem tart.

Ez a hormon jócskán hat a dopamin termelésre (ez egy ingerület átvivő, másik hormon, s nevezik "boldogság" hormonnak is, és mindenféle vágyakkal kapcsolatos a működése), ami miatt feldobottnak érezzük magunkat, és reményt érzünk a betejesedésre (ami plátói esetben nem valósul meg).

A biokémiai rendszerünk azonban nehezen viseli a közömbös állapotból való tartós félrebillenést, és küzd ellene. Ennek az egyik hatása egy harmadik anyagnak, a szerotonin szintjének lecsökkenése, amely önmagában depressziót váltana ki, de a PEA hatása ezt ellensúlyozza. Ettől megváltozik egy kissé a személyiségünk, nyitottabbá válunk mindenre, és pozitívan gyanakvóvá leszünk (mindenben a szerelmünk tárgyával veszünk észre összefüggést, és az egyébként addig negatívnak érzett tulajdonságait is cukinak véljük). Tulajdonképpen kicsit abnormálissá leszünk (ez a "lila köd", a "rózsaszín szemüveg", ahogyan pl. beszélünk a szerelmesről).

Sajnos - vagy inkább szerencsére - ez az állapot nem tart túl sokáig, és kb. 1.5-2 év múltán a biokémiai rendszerünk győz, és leáll a PEA termelése (az említett 5 év a max, de az nagyon ritka). Kicsit kiábrándítóvá válik a helyzet, és az alacsony szerotonin szint miatt valóban előáll egy depresszív állapot is.

Tudatosan nehéz küzdeni azért, hogy ez megtörténjen, gyakorlatilag meg kell szakítani a kapcsolatot, azt is hogy látjuk. Vagyis csak az idő oldja meg a problémát.

Sajnos - mások esetében - az a baj a szerelemmel, hogy a PEA hazudik nekünk, és akkor is azt érezteti velünk, hogy "ő az igazi", amikor ez nem igaz, és ténylegesen csak az esetek 25-30%-ában számíthatunk arra, hogy egymásra találunk. Tehát a többiben jön a szakítás, amely egy fájdalmas trauma, főleg annak akivel szakítottak, s egy egész életre való kihatása lesz, leginkább a további kapcsolataira.

A legnagyobb hiba - amit mindenki elkövet, ha összejönnek - az, hogy a PEA hazugságának bedőlve szexuális kapcsolatba kezdenek. Ilyenkor ugyanis újabb hormonok lépnek be, elsősorban az Endorfin, amely az orgazmusért felelős, és általa egy olyan függőség alakul ki a szex iránt, mint a drogosoknál a droggal kapcsolatban. A másik hormonhatás a szoros intim kapcsolat által az oxitocinhoz köthető, amely pár hét alatt egy szoros, és ráadásul megszüntethetetlen kötődést épít ki az agyban, amely aztán gyakorlatilag örökre azt hiteti el, hogy a másik az "igazi", vele "egyek vagytok", "egymáshoz tartoztok". Évekig tart a szerelem elmúlta után az a "se vele, se nélküle" állapot, amely megkeseríti az életet, egymásra vágytok, de szakítanátok is. És ez egy sokkal komolyabb olyan trauma, amely a későbbi párkapcsolatban a hűségességet nagymértékben gyengíti. Korunk súlyos, mindennapos problémája ez a gyakori helyzet.

Azonban így, plátói módon, ha elmúlik a szerelem, akkor utána inkább nevetségesnek tűnik az, hogy egyáltalán kialakult, és egy későbbi, igazi, jó kapcsolatra semmilyen negatív hatása nem lesz.

#9 pedig DE! 100%ban létezik ilyen.

Sinán lehet közömbös. Max eszébe jut az embernek hogy "pff, de hülye voltam hogy odaáig voltam egy olyanért aki alig ismertem" azt annyi