Évek óta nem tudom elfelejteni a plátói szerelmem a tanárom irányába, ráadásul most megint fellángoltam. Nektek hasonló esetben mi segitett? 23/L

Hála Istennek, hogy nem élt vissza a kamaszkori rajongásoddal.

Túlidealizáltad és az érzelem beléd égett.

El kell engedni és a valóságban élni.

Csak mellék kérdés: jó volt a kapcsolatod édesapáddal? Nem lehet, hogy apakomplexusod van?

A napokban ment a mediaklikk 3-ason egy film. Zöld dió a címe.

Voltaképpen erről szólt.

Ha aktívan vett részt abban, hogy lelkileg így kötődtél, akkor

az is az abúzus egy fajtája.

Hát nézd. Két választásod is van.

Az egyik, hogy tovább lépsz ezen, ami eleinte nehéz (és ennél azért nehezebb, hogy fogod magad és "tovább lépsz"), de idővel ki lehet ebből "gyógyulni", bár sokszor évek kellenek hozzá. Bár az sokat segít, ha találsz magadnak normális korú párt, az öreget meg elfelejted, a helyére teszed a fejedben a dolgokat.

A másik lehetőség, hogy megkeresed a volt tanárodat, és felajánlkozol neki. Persze nem ilyen konkrétan, hanem a női praktikákat bevetve (bár csinálhatod konkrétan is). Hidd el, érteni fogja, miről van szó, és nem fog visszautasítani. Ha lépsz ez ügyben, akkor meg fog valósulni a vágyad, és le fog fektetni. Aztán később kiderül, hogy jó ötlet volt-e, és hogy mi sül ki ebből. Mindketten felnőtt emberek vagytok már, ha apád korú emberrel akarsz lefeküdni, akkor miért ne, mi tart vissza?

#1

"Még mindig fincsi korban vagy:) 66/F"

Még mindig????

Most van csak igazán abba!!

23-35 a legjobb. Akkor virágoznak igazán.

37/f