Van valami, amit még soha senkinek nem mondtam el, most leírom ide. Nincs vele célom, de elmondhatjátok véleményeteket, jól tettem? Vagy hülye voltam? Okos ember inkább meghódítja valahogy a kiszemeltet, nem pedig bemutogatja szép szingli nőknek.

Még 4 évvel ezelőtt történt, hogy nagyon tetszett nekem egy férfi kollégám, tudtam, hogy szingli, mint én, de azt is tudtam, fényévekkel jobb hapsi, mint én nő, és semmi esélyem nála. Plátóiak voltak az érzéseim.

Aztán egy kevésbé közeli barátnőmmel szerveztünk talit, amikor elmondta, szingli lett, és nagyon keres már új partnert. Szép nőről van szó, és felajánlottam neki, bemutatom egy vonzó szingli férfinak. Annak, aki titokban nekem tetszett, a kollégámnak. Miután mutattam képet a férfiról a barátnőmnek, belement, hogy bemutassam őt neki.

Mazochista húzás volt tőlem, mert nagyon tetszett nekem a férfi... De tudtam, úgysincs nála esélyem, legyek irigy? Meg ez egyfajta "teszt" is volt részemről, hogy ha a kollégám lecsap a barátnőmre, akkor úgyse lett volna köztünk semmi, hisz ott voltam az orra előtt a munkahelyen nap mint nap.

Megtörtént, bemutattam őket egymásnak, elmentek még aznap randizni, összejöttek, tavaly megházasodtak.

Hát ennyi, még nem mondtam ezt el senkinek... Nyilván az nem titok, hogy én mutattam be őket, de azt senki se tudja, hogy iszonyúan bele voltam esve ebbe a férfiba akkoriban... Hogy milyen mazochista, de önzetlen húzás volt tőlem, hogy bemutattam őket egymásnak, és hog mennyire fájt látnom, hogy a férfi aki tetszik összejön valaki mással, még akkor is, ha a barátnőmről van szó. Nem vagyunk szoros barátságban ezzel a barátnőmmel, csak elvétve dumálunk, találkozunk.

Mára már kihűltek az érzéseim a férfi iránt, és már nem vagyunk kollégák. De továbbra is jó pasinak tartom. Kívül-belül értékes. Ott voltam az esküvőjükön.

Mostanában többet gondolok rá, mert menet közben nekem is volt egy kapcsolatom, de annak szilveszterkor vége lett. Hmm... Valaki házas, gyereket tervez ebben a korban, valaki szingli. Nekem a szinglilét jutott.