Honnan lehet tudni, hogy az embert szeretem-e, vagy csak az érzések miatt érzem így amiket kiváltott belőlem?

Azt hiszem értem mire gondolsz. Lehet, hogy magába a szerelem érzése az amit szeretsz. Kiváltotta belőled, kiközben egy szar alak az illető és ha vele vagy rossz. Amikor meg épp külön vagytok akkor rá gondolsz, de igazából maga az érzés az ami hajtja a gondolataid. Ez baromi rossz. Az érzések a sajátjaid és rávetíted ki mert közel van olykor olykor.

Szerintem mellőzd és keress mást mert h akkor amikor vele vagy, de nem jó semmi akkor valószínű, hogy az egod hajt és azon kell felül kerekedni és másra összpontosítani inkább. Ha rossz valakivel akkor hagyni kell.

25-ös vagyok, Elnézésed kérem amiért ilyen szakkal illettem ezt az illetőt,csak hírtelen ez jött ki az újjaimból. :)

A szerelem érzésébe nagyon könnyen bele tud zavarodni bárki.

#28

Amit érzel azt hívják valójában szerelemnek.

Sokan, sokféle képpen definiálják, valójában viszont egy meghatározhatatlan érzés, ami valóban felfoghatatlan.

Azért, ha ésszel tudja az ember, hogy nem működne, hiába a szív, szerintem az agynak kell győznie. Szerettem én is nagyon férfit, a mai napig szeretem talán a lelkem mélyén. Félév után azért tűnt el az életemből szó szerint (nem vette fel a telefont, nem keresett, nem találkoztunk többé), mert nem hagytam magam ledominálni és éreztem rajta, hogy nem tetszik neki, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy azt ő szeretné, nem mindig neki van igaza, stb. Ráadásul képtelen volt kimondani, hogy egy pár vagyunk, titkolt a barátai előtt. Én fél év után ezt megelégeltem és egy este, amikor nálam aludt, megembereltem magamat és felhoztam ismét, hogy ideje lenne "szintet lépni" és felvállalni, hogy együtt vagyunk. Összevesztünk, aminek az lett a vége, hogy ultimátumot kapott. Vagy összeszedi magát, vagy ott az ajtó. Másnap kisétált az ajtón és nagyon sokáig nem hallottam utána felőle. Borzasztó nehezen tettem túl magamat rajta és a mai napig, ha látom (közös a baráti társaságunk), vagy telefonon beszélünk megdobban a szívem és az övé is. Pedig 10+ éve történt, családjaink vannak, ráadásul egyszer a feleségével volt alkalmam iszogatni és alkohol mámoros állapotban kisírta magát, hogy neki soha egy szava nincs semmiben, háztartási csicskának nézi a férje, amire még rá is tesz egy lapáttal (eldobálja a ruháit, használt zsepiket, stb.), ha nem úgy szól hozzá, vagy véleményt mer nyilvánítani csenddel bünteti (akár 2 napra nyomtalanul eltűnik), érzelmi bizonytalanságban tartja, tiszteletlen vele, sok helyzetben nem vállalja fel társaként pedig már házasok (nem is értem). Olyan sztorikat mesélt, hogy csak pislogtam. Megkérdeztem miért van még vele együtt? Hát mert szereti... Hát, oké.

Én ezzel az emberrel félévente beszélek kb. telefonon egy órát. Helyzetjelentés kinél mi van. Különleges helye van a szívemben, valahol szeretem még mindig (fogalmam sincs miért), de pontosan érzem és tudom, hogy a helyemen vagyok! Hiába voltam szerelemes belé iszonyatosan és hiába szeretem még mindig mint embert, egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek és ennyi. Így pedig hülyeség lenne a szívnek engedni, pláne ennyi év távlatából úgy, hogy stabil, jó kapcsolattal és családdal áldott meg idő közben a sors.