Honnan lehet tudni, hogy az embert szeretem-e, vagy csak az érzések miatt érzem így amiket kiváltott belőlem?

Voltam így. A mai napig kedves a szívemnek az egyén, de ahogy mondod, minden ész érv ellene szólt.

Abszolút nem tisztelt, simán csajozott mellettem (mint kiderült), mindig neki volt igaza, mindig mindenben hozzá kellett alkalmazkodni. Akkor találkoztunk, amikor ő akart, oda mentünk randizni ahova ő akart, stb. Utólag összerakva a képet, nagyon vak voltam és jó eséllyel némileg nárcisztikus az ember. Egyértelműen az érzést szerettem, amit kiváltott belőlem, a gyökér húzásait utáltam. Valószínű az érzés is azért volt olyan intenzív, mert állandóan hintáztatott érzelmileg. Jóban vagyunk a mai napig, de teljes szívemből, őszintén sajnálom a feleségét, akivel nem titkoltan nemhogy ugyanazt csinálja, még durvább húzásai vannak. Örülök, hogy nem én lettem a szíve választottja.

#7

Miből gondolod, hogy az illető nem jó ember, ha mások is ezt vélik róla?

Lehet csak rájött, hogy amit tesz, az neked hosszútávon nem jó. Még az is lehet, hogy Ő is érzéseket táplál/t irántad, csak ezeket erősen leplezi/te. Vajon valóban nem jó ember, vagy csak számodra akar így feltűnni, hogy neked könnyeb legyen "elengedni"? Az is előfordulhat, hogy még jobban bántja mint téged.

A válassz sajnos valós eseményen alapszik, így a feltételezések is valósak.

7es vagyok..

Aki átgázol másokon, az nem lehet jó ember.

Ha pedig megtudnám, hogy ő ezt azért csinálta, mert önkényesen eldöntötte, nekem mi a jó (bár így, hogy tudom, hogy hogyan viszonyul az emberekhez, nem bánom), az számomra taszító.

Akiről én beszélek, az nem érzett irántam semmit, csak a megalázottság érzése maradt utána. Pedig ameddig azt hittem, hogy olyan, amilyennek gondoltam, nagyon tudtam volna szeretni...

#14

Abban igazad van, hogy azt, hogy mi neked a jó, csupán Te döntheted el.

Kort nem ismerek, de amennyiben idősebb az illető, talán az miatt lehet többet tud, mint Te, és ezért bátorkodta azt gondolni, hogy neked az rossz lehet.

Viszont, azt, hogy érzett e irántad valamit neked sincs jogod "önkényesen" eldönteni.

Az, hogy már így vélekedsz róla, viszont azt jelenti, terve sikerült, és "elengedted"

Megjegyezném, talán másként alakul, ha őszintén beszéltek a témáról, nem pedig utólagosan bánt a történet. Hidd el, ha környezet azt állítja jó ember, minden bizonnyal az is. Szerintem jobban ismerik nálad.

Épp ezaz, hogy a többiek szerint nem az, utólag értesültem róla. Én szerettem volna azt hinni, hogy az.

Ő az a típus, akivel nem tudod megbeszélni a dolgokat, mert terel, félremagyaráz, nem mer konfrontálódni.

Volt, hogy csúnyán viselkedett velem, rákérdeztem, hogy miért személyeskedik velem, de tagadta. Saját bevallása szerint is sokat hazudik, én meg ezt nem akartam tudomásul venni.

És igen, fáj még nagyon, de jobbat érdemlek nála ezek szerint.

Én leültem volna vele, de azért esetemben elég bonyolult sztori, mivel kolléga, és idősebb is.

#17

Miért érzem azt, hogy veled ugyan az a helyzet, mint velem? Csupán annyi eltéréssel, hogy én a másik oldalon állok, és onnan szerzem a tapasztalatot.

Nekem is sikerült napok alatt olyan képet alkotni magamról, hogy az illető lány kiábránduljon belőlem. Viszont ahogy írásodból is kiderül, ezt fájdalom övezi.

#17, #18:

Nem egyedi az esetetek. Voltam már ilyen szituációban. A felállás ugyanaz volt. Idősebb és kolléga.

Sz@r dolog ha valakivel nem lehet erről őszintén beszélni, mert a másik mindenféle kifogások mögé bújik, hogy ne lehessen egy mélyebb, komolyabb beszélgetést lefolytatni. És ez a fél általában a férfi.

Ha vannak is érzelmei akkor azt hiszi hogy azzal tesz jót, ha az érzelmeit nem mondja el a másik félnek. Lehet hogy ez neki jobb, de a másik nem úgy működik érzelmileg ahogy ő, ezért nem értheti hogy ezzel mit okoz a másik félben. De beszélni komolyabban nem lehet róla, mert akkor még kiderülne, hogy a nőnek van igaza. Mindent lehet, csak akarni kell.

Itt a lényeg a nem akaráson van. Nem azon hogy hogyan lehetne dolgokat megoldani ketten, hanem a problémák szőnyeg alá söprése zajlik, mert amit elfedünk az nincs is. Sajnos ez nem így megy.

Ha az egyik a könnyebb utat választja az az út csak neki könnyebb, ezzel nem tesz jó a másikkal, hiába is beszéli be önmagának, hogy milyen fsza gyerek volt hogy "kiábrándította magából" a másikat. Lehet hogy nagyobb lelki sérüléseket okozott ezzel ahelyett, hogy leültek volna kielemezni a helyzetet. Áh, de azt nem lehet, mert akkor kiderült volna hogy jól működnének együtt! Azt meg nem szabad beismerni....

Üdv: egy sorstárs

Nekem volt egy hasonlom, most ert veget, igaz mi csak ismerkedtunk. En szerelmes nem voltam bele, hanem ahogy nagyon jol irod: abba az erzesbe voltam “szerelmes” es ahhoz ragaszkodtam amit nyaron megteremtettunk, izgi randik, osszebujasok, szex, es annak az illuzioja hogy valaki iszonyat oda van ertem es hogy talan boldog lehetek….

Nekunk specifikus volt a tema, nem akartunk kapcsolatot, en elmentem egy szemeszterre de a remenyem a legeslegvegeig kitartott. Elkepzeltem ha hazamegyek, ha minden olyan lesz mint az elejen….

Hat nem, o vegul eldontotte hogy megse engem keres. Azota eltelt egy honap, sok melypont utan latom: nem o hianyzik hanem a valakihez tartozas (csak egy kicsit is) erzese es az hogy azt gondoltam boldog lehetek, mert hat minden jel erre utalt….de az ember talan utolag okosabb mindig

Szerintem ha szerelmes vagy az kicsit megmagyarazhatatlan, es ha felmerul ketseg az nem szerelem