Számotokra mit jelent szerelmesnek lenni?

Ugyanez, ilyet már rég éreztem bárki iránt is...

Eleinte rohadtul fájt, mostmár puszta játékként fogom fel 😀

10

Persze, de mire vagy kiváncsi?

A szerelem abszolút ésszerűtlen. Belebizseregsz a hangjába, azt akarod, hogy hozzád érjen, és te hozzá. Tökéletesnek látod őt, és igyekszel meggyőzni a józan gondolkodású agyad, hogy a hibáival együtt is tökéletes. Mimden hülyeséget el akarsz mondani neki, ami veled történt, és minden sztoriját szívesen hallgatod. Írsz neki. Felhívod. Ő a nap első és utolsó gondolata. Mindenről ő jut eszedbe. Vele akarsz ott lenni mindenhol. Folyamatosan rá gondolsz. Sosincs olyan, hogy túl sok belőle.

Az egyik legjobb és legviccesebb dolog 🥰 csak kár, hogy legtöbb esetben iszonyú nagy kijózanodás a vége. És egy idő utan minden kezdődik újra, egy másik emberrel 🙂

14

Hát jó, írok még néhány infót.

Egy olyan alak volt, aki amikor megismertem, még valamennyire szimpatikusnak tűnt, aztán rájöttem, hogy egy orbitális seggfej, de valahogy mégse hagyott nyugodni, hogy mi baja lehet velem, aztán (én eléggé aszociális és tudatlan vagyok ezekben a témákban) de sok agyalás után rájöttem, hogy azt akarja, hogy szeressem. Aztán utána még fél napot legalább agyalnom kellett azon, hogy az mégis mi a tököm, hogy kell csinálni, és arra jutottam, hogy jókat kell róla gondolni. De nem tudtam róla semmi jót gondolni, minden területen egy gáz alaknak tartottam. Ezért valahogy mégiscsak rávettem magam, hogy azért szeressem, mert egyáltalán nem érdemli meg, és hogy ilyen moslék embert úgyse szeret senki (mekkora hülye voltam, na mindegy). Így a vonzás törvénye alapján elkezdtünk közeledni egymás felé, végül egyszer lett alkalmunk kb. egy fél órát beszélgetni, váltottunk néhány szót, aztán egyszer csak úgy kezdett rám nézni, mintha azonnal meg akarna ott helyben ...Más is nézett már rám így, de sose viszonoztam, most viszont nyitott voltam rá, és minden mimikáját és érzelmét viszonoztam, és úgy próbáltam árasztani magamból a szeretetemet, ahogy csak tudtam. És bumm, így lett a ...Úgy éreztem, mintha kettéhasadnék, és előugrana belőlem egy másik énem, aki addig összetekeredve volt lent, aki azt mondja, hogy "Na húzzál innen, te idióta" és mintha elkezdett volna áramolni az illető felé. Az agyamban kipattant valami. Hormon gondolom Mivel még életemben oxitocin se volt a szervezetemben, így elég fura érzés volt, nem tudtam vele mit kezdeni, az illető iránti vonzalmam teljesen elfojtottam, bár egy ideig nagyon hiányzott, de kitéptem a saját szívem, mert csak át akart verni, lealázni, bolondot csinálni belőlem. Viszont a szellem már kiszabadult, és olyan spirituális és önismereti utazásban volt részem, hogy csak néztem ki a fejemből.

Ez remélem elég részletes. Érdekesnek hangzik, de úgy vettem észre, hogy a legtöbb embernek ez mindennapi tapasztalás, flört, buli, nekem nagyon nem az volt, mert elég aszociális vagyok. Fél évig tartott az egész, ami még érdekes, hogy telepatikus kapcsolatba kerültem az illetővel. Akinek idáig ezeket meséltem, nem értették egyáltalán, borderline vagyok, lehet én azért éltem meg ezt ilyen szélsőségesen.

Szerintem a szerelem nem az, amint fenn többen leirnak.

Nekem nem azt jelenti, hogy tökéletesnek látom, hogy pillangokat érzek… nekem ez kind a fellángolás kategória.

Nekem a szerelem az, amikor a páromat megismerve szeretek bele, a valóban ott levő tulajdonságaiba es személyiségebe, nem egy mögé képzelt és ráhúzott tulajdonság kupacba.

Amikor megértjük és elfogadjuk egymás hibáit, amikor csapatként tudunk működni a kapcsolatban, meg persze a szexuális vagyunk egymás fele is nagyon eros. Nekem ez a szerelem.

Amikor pillangokat érzel meg tökéletesnek látod a másikat, akkor valójában nem öt látod, hanem azt, hogy milyen lehetne az adott ember. Ez meg inkább a rajongás/fellángolás kategória, nem szerelem.

Ilyet éreztem korábban a barátaim iránt, de ezt az őszinte, mely, igaz, érzelmi stabilitáson alapuló szerelmet egyedül most éreztem.