Komolyabbra mernéd fűzni a kapcsolatot olyan emberrel, akiről sejted, hogy nem szerelmes beléd, de szeret?

Sosem mondta még, hogy szeret vagy, hogy hiányzol neki, a beszélgetések nagy része pedig olyan érzést kelt, mintha csak egy "haveroddal" járnál.

Amikor felhoztam ezt finoman, azt mondta, hogy ezeket a tinik szokták mondani, meg a filmekben van ilyen, ő nem romantikus típus, és szerinte nem létezik olyan sem, hogy szerelem. Egyébként bújós meg aranyos, de emiatt hiányérzetem van állandóan. Nekem nem volt még ilyen kapcsolatom, hogy tényleg úgy éreztem magam, mintha csak egy fiú haverommal járnék, de jól kijövünk és jól érezzük magunkat együtt. Most felmerült az összeköltözés, ő kérdezett rá. Igazából komoly dilemmában vagyok, mert már az életkoromból kifolyólag sem szeretnék évekig "vakvágányon" lenni, hogy aztán rájöjjek 1-2 év múlva, hogy mondjuk nekem e enélkül nem megy. Vajon ez a normális ennyi évesen, és fogadjam el, hogy ilyen korban már nincs nagy lamúr? Már most olyan érzésem van, mint akik 20 éve házasok. :D

Életkorunk 35 és 32.