Szerintetek mit kéne tennem ebben a helyzetben? Bővebben lent.

Van egy srác akivel már évek óta ismerjük egymást, viszont sosem kerültünk közel egymáshoz mivel volt hogy párkapcsolatom volt, vagy egyszerűen nem beszéltünk egymással rendszeresen. Viszont tavasszal váratlanul üzenetben felkeresett (utólag tudtam meg hogy abból az okból kifolyólag hogy megtudta hogy véget ért a legutóbbi kapcsolatom ), majd elkezdtünk beszélgetni. Hajnalig beszélgettünk üzenetben vagy hívásban heteken keresztül, majd bevallottam neki hogy egyébként nekem ő régen is tetszett, de nem mertem kezdeményezni mivel úgy láttam hogy őt egyáltalán nem érdeklem. Az volt a válasza hogy neki is tetszettem és ez most sincs másképp, csak akkor még ő sem merte ezt nekem bevallani. A vallomásainkat követően még jobban elmélyültek és rendszeresebbé váltak köztünk a beszélgetések. Eltelt ismét néhány hét, már a találkozást tervezgettük mivel sajnos messze élünk egymástól, több mint 300 km van köztünk, viszont egyszer csak hirtelen változást véltem felfedezni a viselkedésében. Távolságtartóbb lett, a válaszaira volt hogy fél vagy egy napot kellett várni és akkor is csak egy vagy két szavas válaszokat adott. Már nem kérdezte meg hogy hogy vagyok, milyen volt a napom, az az igazság hogy már nem igazán kérdezett semmit. Megkérdeztem tőle hogy mi a baj, az volt a válasza hogy mostanában nem jó a hangulata, nincs kedve semmihez, kijelentette hogy ez nem miattam van és elnézést kért. Rendben, elfogadtam hogy mindenkinek lehet pár rossz napja vagy hete, ezért türelmesen vártam és adtam neki időt. De eltelt megint pár hét és nem változott semmi. Megkérdeztem tőle hogy esetleg én csinálok rosszul valamit? Azt válaszolta hogy nem viszont most nem akar beszélgetni senkivel, egyedül akar lenni. Ezt is elfogadtam, békén hagytam (hozzáteszem hogy felajánlottam neki a segítségem, az volt a válasza hogy nem tudok segíteni). Viszont pár nap múlva azt tapasztaltam hogy a barátaival ugyan úgy beszélget, játszik. Ekkor el fogyott a már több héten át tartó türelmem és rá írtam hogy mondja el őszintén, mi baja van velem? Nem vagyok neki olyan jó mint a barátai? Ekkor bevallotta hogy ő még nem érzi magát készen egy kapcsolatra (állítása szerint még sosem volt kapcsolata), ne haragudjak rá, nem velem van a baj hanem vele. Ekkor teljesen össze törtem, mivel akkor én már elég erős érzelmeket tápláltam felé és a változása előtt az üzeneteiből és a beszélgetéseinkből úgy éreztem hogy ő is ugyan úgy érez. Minden esetre elfogadtam a döntését és közöltem vele hogy rendben, nem erőltetem a dolgokat. Azóta nem beszéltünk, pedig még születésnapom is volt, nem köszöntött fel...

Szerintetek mit kéne tennem? Írjak rá én vagy felejtsem el?

Egyébként egyidősek vagyunk, én tanulok, ő dolgozik.

20/l