Hol ismerkedhetnék otthon ülős, vagy olyan férfiakkal, akik inkább kettesben szeretnek programokat szervezni, nem pedig haveri társasággal, vagy bulizni?

Jelen, itt vagyok, teljes mértékben megfelelek a leírtaknak, plusz hozzá még több pozitív tulajdonság, de fiatal vagy hozzám.

Sok sikert!

Már kezdtem feladni, hogy a korosztályomban van ilyen lány :D

Csak gondolj bele, nekem veledkorú férfiként ugyanilyen beállítottsággal kell hozzam a nagydumás, nagymenő, rámenős srácot az ismerkedéskor, hogy mennyi élményem volt, meg ide-oda mentem a barátaimmal "fiatalon" (fiatalabb korban - gimiben pl), meg mennyire mennyire nem vagyok egy unalmas, már-már beposhadt gyökér :D kész borzalom, mondhatom :D

nekem sem nagyon voltak barátaim sokáig, csak kevés. Mindig is gondom volt beilleszkedni egy közösségbe, barátokat szerezni. Lehet ők máshogy tekintettek rám, nem tudom. És gimiben és egyetemen végig ez vett körül, hogy mindenkinek ott vannak a nagy baráti körei és millió-millió közös élményei, meg külföldi nyaralásai, meg végigfesztiválozott nyarak, meg koncertek, meg minden héten eljártunk inni... Földönkívülinek éreztem magam végig, na. Meg is kaptam anno gimis osztálytársaktól, hogy "Te olyan világtalan vagy" . Mondjuk most is, de már megszoktam. :D

Ráadásul most külföldön dolgozom, alig ismerek itt valakit (még). Végre van önálló albérletem, nem kell szorongani 4-en a lakásban meg igazodni másokhoz. Végre tudok játszani laptopon (sokáig nem volt ilyen lehetőségem sajnos). Meg leülni megnézni egy filmet, vagy sorozatotrészt esténként - valakinek ez az unalmas, én meg össze teszem a két kezem, hogy lehet részem ilyenekben :D

Tavaly döntöttem úgy, hogy elég volt, változtatnom kell. Gondoltam egyet, és egy hátizsákkal elmentem az ország másik felére a tengerhez =nem mondom meg melyik ország, melyik város - nyilván). Életem legjobb döntése volt az a hétvége. Van a városban közösségi bicikli, hétvágente egy-egy fél napra kiveszek egyet és biciklitúrákat tartok. Csak úgy - legutóbb 60 km-t tekertem :D

Kiültem egy szimpatikus kisvárosban egy parkba olvasni naplementéig.

Szóval igen, sajnos én is ilyen vagyok. De már kezdem megszokni, elfogadni vagy apránként változtatni rajta.

Egyszóval megértem a helyzeted. Kitartást. Nem merem leírni, hogy egy szép napon Te is megtalálod aki hozzád való, hiszen honnan tudhatnám. De bízom benne, hogy van/lesz a közeledben hasonló beállítottságú társnak való :D

Amugy meg nem kell félni, meg kell említeni, hogy nincs baráti társaságod, így alakult. Emiatt megítélni valakit nettó bunkóság - ha pedig szóvá teszik, akkor meg kell védeni az értékrended :D

30as,

Egy ilyen férfi, ha eljár bulikba, akkor egyszerűen nem ilyen típusú ember. A mi karakterünk nem szereti a bulikat, nem jár ilyen helyekre. Ezenfelül mindenhez szerencse kell. A társkereső oldalakon is ki lehet fogni normális embereket, nehéz, de nem lehetetlen. És szórakozó helyeken is nagyjából hasonlóak az esélyek, leszámítva, hogy vannak, akiknek a személyes ismerkedés nehezebb. (29-es voltam)