Szerelmesen, minden percet a pároddal akarsz tölteni?

Én nem szeretem a saját életemben azt a fajta kapcsolatot, ami ilyen céltalan egymás szájában levés. Természetesen én is voltam már nagy szerelmes többször is, viszont amennyire jó érzés ilyenkor a másikkal lenni, annyira nyomorultul érzem magam, mikor ez más, számomra fontos dolog rovására megy, legyen az kötelesség vagy hobbi, bármi, amitől én én vagyok, az az ember, akibe ő beleszeretett. Szeretek produktív lenni a párom mellett és azt tartom tökéletes kapcsolatnak, ami nem lerombolja az életem, mert nem bírok koncentrálni, hanem inkább felépíti.

Ha csak a szívem lenne, persze azt mondanám, hogy legyünk együtt minél több időt, de olyan ez, mint a csokizabálás: az ember elrontja a gyomrát vele nagy mennyiségben és elveszi a kedvét tőle hosszú távon.

Jobban preferálom azt, ha egy rövidebb randizgatós időszak után hosszabb időket töltünk egyhuzamban együtt, amikor mindkettőnknek megfelel a többi dolga mellett és inkább arra törekszünk, hogy egy praktikus szempontból is normális páros életre rendezkedjünk be. Például ilyenkor egymásnál alszunk, együtt elmegyünk edzeni vagy vacsorát készítünk, esetleg úgy vagyunk egymásnál, hogy foglalkozunk a saját dolgainkkal is. Hosszabb távon pedig a viszonylag hamar összeköltözés híve vagyok, nem szeretem, mikor utazásra baszom el az időt dolgok és emberek helyett, amik boldoggá tesznek.

"igényli az "énidöt", ami nekem rosszul esik,"

Na, itt kezdődnek egy kapcsolatban a bajok. Neki igénye van valamire, amit te nem fogadsz el. És ha nem az van, amit te akarsz, akkor ő nem szeret igazán.

A kérdésnek nincs értelme, mert attól, hogy Péter és Zoltán minden idejét a szerelmével akarja tölteni, attól a te párodnak igénye van az énidőre.

Én rühellem, hogy nem tartja tiszteletben a másik az énidőt. Marhára nem vagyunk összenőve és rettenetesen elegem van abból, hogy képtelen nélkülem elfoglalni magát. Mi hétvégén találkozunk csak és ezen nem akarnék változtatni se már. A nyakamon lógás miatt kezdem érezni, hogy le kéne lépni. Lett házam, most lesz felújítva, de már pont a sülve-főve együtt levés miatt taszít a gondolata, hogy beköltözzön később. Én dolgozok, ő nem.

Az elején se akartam vele lenni állandóan. Van nekem saját életem, saját gondjaim, hobbim, családom stb. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy állandóan együtt kell lenni. A távolság jött tesz. Én ezt vallom.

Alapvetoen az 1-essel ertek egyet.

Pontosan mikor is akar enidot? Szombaton vagy hetkoznap (mondjuk videozas helyett)?

Ha hetvegen: szerintem neha-neha az is belefer, hiszen egy csomo dolog van, amire tenyleg csak hetvegen jut ido, plusz a valtozatossag is jot tesz: neha egyedul kialhatja magat, vagy kivetelesen hajnalig jatszhat a gepen.

Ez nagyon nehez tema, amikor a feleknek kulonbozoek az ilyesfele igenyei, de annyit mar megjegyezhetsz, hogy nem fogod tudni megvaltoztatni (vagy ha megprobalja elnyomni az igenyeit, abben nem lesz koszonet). Sot, meg inkabb ilyen lesz idovel. Tapasztalat.

És egyébként (- most látom a példádat -) mégis mikor ássa fel a kertet? Egy héttel ezelőttig sötét volt, amikor hazaért az ember a munkából. Fejlámpával este?

Néha nagyon jó ttud tenni egy egyedül töltött produktív nap.