Lehet valaki 50 felett tényleg szerelmes (pláne úgy, hogy házas, és nem a párjába), vagy az már csak a kapuzárási pániknak tudható be?

Lehet. Mi a megbolondulás?

A férfiak sokkal könnyebben kilépnek általában, nyilván nem mindenki, a nők genetikailag őrzik a tűz melegét, és itt is bőven vannak kivételek.

lehetni, lehet, bár a kapuzárási pánikot sem zárnám ki.

de az izgalmasabb kérdés, hogy ha szerelmes lesz, mit kezd a helyzettel?

különválik, szerető lesz, vagy lemond a szerelemről és marad a langyos fosban?

Nézd, nőként írom. Voltam kapuzárási pánikos "szerelmes". Azt tudni lehet, hogy amiatt van. Legalábbis nálam az sokkal elborultabb volt. Teljesen kifordultam magamból, nem csak "szerelmes"-vagy ki tudja mi, magam sem tudom behatárolni- voltam, de hirtelen semmi nem is volt jó az életemben. De semmi. A munkám, a környezetem, semmi...

Most ismét vannak kifelé érzéseim, de ez más. Ez most tuti nem kapuzárás. Ez higgadt, és tényleg csak az érzelemről, vonzalomról szól.

Tudom, nem vagyunk egyformák. De én olyan különbséget gondolnék a kettő között, hogy utóbbinál tud józan fejjel gondolkodni, mérlegelni már ebben a korban az ember.

Elsőnél az volt bennem, csak ússzam meg anélkül, hogy bármi marhaságot csinálnék.

#8

Szerintem ebben a korban már tudja, érzi a házasságának minőségét. Így tud mérlegelni, hogy mit veszítene.

Meg józan fejjel el tudja dönteni, hogy meddig mehet el a harmadik féllel kapcsolatosan.

#7