Szeret, de nem szerelmes?

Számomra iszonyatosan megalázó lenne, ha én viszont szerelmes lennék. Ahogy mondod, 20-30 év után talán, de még akkor sem mondanám teljesen normálisnak. Túl fiatalok vagytok még hogy megalkuvásban éljetek szenvedély, izgalom nélkül.

Ha együtt is maradtok ,gyorsan ki fog ütközni. Ha nem neked lesz eleged abból hogy többet adsz mint kapsz, akkor ő fog találni valaki aki elcsavarja a fejét, vagy csak egyszerűen elkezdődik a megvetés. A szerelem az, ami miatt elviseljük egymás rigolyáit. A szerelem az a mi miatt ráveszem magam hogy télen fagyban-hóban is elmenjek hozzá.

Nem véletlenül alakult ez így az evolúció során. Ha ez már az elején hiányzik, nem lesz hosszú életű a kapcsolat, de ami a legrosszabb, hogy megrabolod önmagad is az élménytől, hogy valaki rajongjon érted. Én a helyedben elgondolkoznék, azon hogy elég-e ez nekem, és hogy miért gondolom hogy nem érdemlek többet.

De ha még korai a kapcsolat, és nagyon boldog vagy, akkor várj és kiderül.

Uhh a régi emlékek...

13 éves voltam és jóban voltam egy sráccal, aki 16 volt, volt barátnője, napi szinten mondták egymásnak, hogy szeretlek, MSN-re (igen jó rég volt 😅) kiírta a nevét, hogy pl Niki❤️, nekem is mondta, hogy szereti. Egyik nap beszélgettem vele és valahogy úgy fogalmaztam meg, hogy szerelmes. Nem tudom ez a szó benne volt a mondandómban. Majd ilyet szólt a gyerek: "ja, nem vagyok szerelmes belé. Szeretem, de szerelmes az nem vagyok." Olyan szinten belém égett ez a két mondat, hogy azóta félek, rettegek attól, hogy valaki, aki mondja nekem, hogy szeret, az nem szerelmes, csak ilyen barátilag vagy nem tudom hogy szeret. Minden exemet megkérdeztem, amikor mondták, hogy szeretlek, hogy szerelemből gondolják e.

Én ilyennek nem lennék együtt. Az első 3 évben ha nem szerelmes akkor azt megette a fene. Utána egy idő után nyilván inkább szeretet lesz belőle, átalakul kicsit, de aki az elején nem érzi, az kuka. Nekem szerelem kell, az alapozza meg az egészet.