Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez kapuzárási pánik?
Mi van, ha már 20 éve vagyok a párommal, van egy 17 éves kamasz gyerekünk, akik már eléggé önjáró, mi teljesen rendezett anyagi körülmények között élünk, de a párommal semmi az égegyadta világon közös témánk nincsen, a munkáján kívül, amit én erőltetek, mint beszédtéma, ha rajta múlna még erről se beszélnénk. Sokat dolgozik, mondhatni munkamániás, az építőiparban, szakemberként, vállalkozóként. Sokszor hétvégén is dolgozik. Este kb csak számítógépezik, tv-t néz. Szóval a jólétet ő teremti, de én is független vagyok el tudnám tartani magam, dolgozok teljes munkaidőben.
Sokszor hiányzik, hogy szellemileg egy szinten lévő, a világ dolgai iránt érdeklődő legyen, nem lehet vele semmiről beszélni.
Szerintetek érdemes így leélni az életet, hiszen ha már eddig kitartottunk egymás mellett, akkor már mit ugráljak, nem? Vele csak unalmas, de biztonságos, és kényelmes. Míg egy másikkal, ha találnék, minden kérdésessé válik.
Ti is megkötnétek az alkut az élettel, ha legalább anyagilag tuti hogy így minden oké lenne? Ha mondjuk tudnátok azt, hogy a párotokkal egyáltalán nem illetek össze?
48 N
válasza:Ha más baj nincs, csak unalmas, szerintem ülj meg a fenekeden, mert nagyon megbánnád a válást!
Unatkozol? Oldd meg! Keress új barátokat, nyiss a kamaszod felé, próbáld ki magad új területen, tanulj nyelvet, keress másodállást, szokj rá a horgászatra, egyszóval kezdj magaddal valamit. Beszélgetni bárkivel lehet, az azért még nincs megtiltva. Egy kis flört is belefér. De 48 évesen ne akarj mindent nulláról kezdeni, a bizonytalanban, egy kamasszal a puttyonyban. A párkeresés még nehezebb. A korosztályodban alig van épkézláb, az meg a 20 éves pipikre hajt.
Egy új barátság, egy barátnő, akivel meg tudod élni ezeket a beszélgetéseket, akivel el tudsz menni ide-oda, megért és meghallgat: teljesen ki tudja tölteni az űrt. Egy próbát mindenesetre megér.
válasza: válasza:Nem tudom, én eleve olyanhoz mentem volna hozzá, aki nem uncsi. Fura, hogy 20 év után tűnt fel, hogy nem lehet vele beszélgetni.
Amúgy én dobnám, de ez nem releváns, mivel hozzá se mentem volna. Ha téged 20 évig nem zavart, biztos a következő 20-30-ban se fog🙄
4: igen, jól teszi az ember, ha már fiatalon tudatosan dönt. én féltem attól, hogy nem találok magamnak párt, nem volt valami nagy önbecsülésem. de ez folyamatosan bennevolt és bennevan a kapcsolatunkban, hogy mi azért nem illünk össze.
de hogy a manapság oly divatos pragmatikus szót használjam: pragmatikus szempontból jól kijövünk. (nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, dolgozik, nem ver meg. mi kell még)
válasza:7: oh hányszor mondtam már neki hogy nem vágyom többre minden pont jó így, menjünk el erre arra. De aki munkab*zi annak ezt mondhatod.
Magam vagyok dilemmában, hogy mindenem megvan ne rinyázzak már. Csak annyi hogy nem beszélünk szinte. De megér e annyit egy ember akivel wgy hullámhosszon vagyunk hogy felrúgjak 20 évet? Ráadásul ugye ha szerelmes az ember akkor beszukult a tudata, lehet hogy 1-2 év múlva derül ki hogy ez se az igazi.
Hozzáteszem nincs ilyenről szó, ez a levélváltás az ami szívtájékon fura fájdalmat okozott. És rajottem hogy ez milyen jó. Az ha embernek nezik a másikat nem egy bútordarabnak.
A szex 20 év után szintén dogunalom,ezt valószínűleg a lelki eltávolodás is okozza. Robotpilota üzemmódban vagyok
válasza:Én 20 sz.r évet bármikor eldobnék, te viszont társfüggő vagy, ez már a nekem írt válaszodból kiderült. Szóval csak nyeld a sz.rt.
#4
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!