Hogyan fogadtátok amikor először utasította vissza a párotok a szeretkezést?

4 éve vagyunk együtt, házasok és kisgyerek is van. Minden nap együtt vagyunk. Sosem utasított még vissza.. Bár én se őt. Pedig 3x kelek este, ő pedig 2 helyen dolgozik. De azt várjuk a legjobban mikor együtt lehetünk.. Fáradtan is, hiszen jól esik.

Szóval szerintem 4 hónap után nem jó előjel.

Nálunk volt már rá példa, hogy visszautasítottuk egymást, de az tény, hogy nem lehurrogva. Bár ezeket a visszautasításokat elég jól el lehet kerülni, ha nem próbálkozol rosszkor :D Ingerülten, nyúzottan, rossz nap után nekem sem feltétlenül lenne kedvem szeretkezni. Az szerintem csak a filmekben működik, hogy "felvidítom" ezzel.

Na, de a kérdésre válaszolva: amikor először történt ilyen, arra nem teljesen emlékszem, mert régen volt (8 éve vagyunk együtt), de az biztos, hogy meglepett, mert korábbi kapcsolataimban sosem volt ilyen. És az is megvan, hogy egyből arra gondoltam, hogy kész, eddig tartott a szerelem, a kapcsolatunk haldoklik, stb. Meg kellett beszélni és kellett egy kis idő, míg megtanultam, hogy attól még, mert nem vág gerincre minden nap 2x, nem szeret kevésbé. Neki ez csak nem _annyira_ fontos, hogy akkor is legyen valami, amikor nem kívánja igazán, nincs kedve hozzá teljesen, nem ott van fejben, akkor inkább nem erőlteti, mert az eredmény rosszabb lesz, mintha semmi sem történt volna (tudom, mert volt már párszor, hogy inkább én erőltettem, aztán tényleg rosszabbul jártam :D ). Idővel én is át tudtam ezt kapcsolni fejben, és most már nem rendezek jelenetet, ha azt mondja, hogy most nincs kedve, inkább csak bújjunk össze és filmezzünk vagy valami.

De lehurrogni, na azt soha. Azért én is felkapnám a vizet. Ezt szerintem beszéljétek át. Mindenkinél lehetnek rossz pillanatok, de nem mindegy, hogyan kommunikáljuk a dolgot.

Őszinte leszek: ha rossz kedvemben próbál a párom szexuálisan közeledni, akkor az engem még jobban felcsesz. Egyedül azért nem hurrogtam le soha, mert van annyi önismeretem és önuralmam, hogy tudjam, nem neki szól, és max. kérem, hogy hagyjon. De mi már ezt megbeszéltük, ilyenkor meg sem próbál közeledni, inkább hoz egy pohár vízet, két tábla csokit és békén hagy :D.

Szerintem csak ülj le vele megbeszélni, hogy tegnap rosszulesett, ahogy lehurrogott, mert te csak jót akartál, de szeretnéd tudni, hogy ilyen esetben hogyan járhatnál kedvében, mert te csak felvidítani akartad. Illetve kérdezd meg, hogy ilyenkor jobb-e, ha nem közeledsz szexuálisan. És persze mondd azt is, hogy nem szeretnéd, ha legközelebb lehurrogna.

Ez minden, csak nem a kapcsolat kihűlése. Nincs mindenkinek kedve fáradtan, plána eleve ingerülten, puffogva szexelni.

Amúgy én nem szívtam mellre az első elutasítást. Ha nincs kedve, akkor nincs kedve, ha fáradt, akkor fáradt: ilyenkor megmasszírozom, összebújunk, nézünk valamit vagy csak beszélgetünk. A szex nem a szerelem fokmérője.

Utasított vissza anno az exem, amikor próbáltam közeledni. Kibaxott rosszul is esett, hozzá se tudtam nyúlni utána.

Megvártam amíg ő kezdeményez. N

"gondoltam én a pasiknak mindig jólesik a szex"

legalább tanultál belőle valamit, ugyanúgy, ahogy a nőknél se mindig, a férfiaknál se mindig esik jól