Hogyan álltok az önmegvalósítással a témában?

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy én úgy érzetem soha nem lehetek már szerelmes.

Volt már sok barátnőm, több kapcsolatom, házasságom is... kiégettnek éreztem magam.

Viszont mikor pár hónapja megláttam egy nekem tetsző igazán szép nőt a munkahelyemen, akkor kitaláltam, hogy nem odalépek hozzá és felmondom a szokásost, hanem csak elmentem mellette mosolyogva, amire ő visszamosolygott.

Ez ment hetekig, de direkt nem csináltam ami elvárt, hogy odalépek és meghívom egy kávéra meg ilyenek, majd randi, dugás, mert akkor ő is csak egyé válna a többivel...unalmas semmivé.

Ezért elkezdtem direkt éheztetni magam, hogy érezzek.

Összemosolygások, sőt a kocsimban ülve megvártam amíg kijön a melóhelyről és én csak néztem ahogy megy a buszmegállóba, ahogy mozog és gyönyörködtem benne, egyre jobban idealizálva őt.

Ne beszéljünk mellé megkukkoltam a nőt.

És ezek hatására újra elkezdtem érezni.

Rendesen gombóc kezdett ugrani a gyomromba mikor összefutottam vele és ennél a pontnál azonnal össze is jöttem vele mert érezni kezdtem hogy végre élek.

Viszont ha azonnal lépek az első behatásnál, akkor valószínűleg ugyanúgy megkaptam volna őt, de ma egyedül sajnálnám magam tovább, míg most vele vagyok boldogan, mert magamban felépítettem egy nagyon erős vonzalmat- vágyat felé.

Fura nem?