Szükség van-e teljes önfeláldozásra a boldog, hosszú kiegyensúlozott párkapcsolathoz? 27/F

Nagymamámmal beszélgettem az előbb erről. Ők nagypapámmal teljesen egymásnak áldozták életüket, és bodogok voltak. Bár azért látom nagymamán, hogy egyes áldozatok kicsit megviselték őt is, például a lakhelyéért nagyon fájt neki is a szíve, amikor elment onnan huszonévesen.

Említette a család agglegényét, aki 45 éves, és ellégé valószínű, hogy egyedül fog maradni, mert minden párjában talált kivetni valót. (Az ikertestvérének, már 17 éves nagylánya van, stabil házasságból)

Én úgy gondolom, hogy az ismerkedés elején kell az embernek lennie, olyan szintű önismeretének, hogy tudja azt, hogy minek az elvesztése járna neki hatalmas fájdalommal, ami nem éri meg egy nőért/férfiért se. Nálam például ennek a szülővárosom környéknek az elhagyása egy ilyen pont lenne. Látom, hogy marhára nem éreztem jól magam, amikor nem tudtam szülővárosomba bejárni, és, hogy most mennyivel boldogabb vagyok, hogy újra igen. Tehát szerintem az lenne a helyes cél, hogy az embernek olyan hozzáillő társat kellene keresnie, akiért nem kell a sarkalatos pontokat feladni. Nem kell háttérbe szorítania magát, mert a saját vágyai többé kevésbé megegyeznek a párja vágyaival. Tehát kompatibilis párt kell találni, ahelyett, hogy az ember feladja magát valaki olyanért, aki valamilyen sarkalatos dologban más, mint ő.

Én még rosszabbul állok, mint Édesanyám unokatestvére, mert én még nem küldtem el senkit amiatt, mert nem ment át az ismerkedési szűrőn. Mivel sajnos nem randiztam még. Csak a visszautasított randimeghívásokig jutottam el. És sajnos bele kell számítanom, hogy nekem a barátnő szerzés, olyan lesz, mint a repülőgépen a vacsora: Kérsz? Miből lehet válaszani? Igen, vagy nem? - Tehát úgy sejtem, hogy az élet legfeljebb egy, vagy két lehetőséget fog feldobni, és akkor azt illenék elfogadnom, mert nem lesz több. És akkor nem szabad abba se belekötnöm, hogy ő ne adj Isten féllábú, vagy lakhat nagyon messze.

Lehet, hogy túl önző ez a hozzáállás, vagy valahol azért igazam van?