HÖLGYEK, ez tényleg így van?

A fenéket!

Nem költöznék vidékre, falura, nem kell vadakat terelő juhász. Én is jól keresek és szeretem is a munkámat, keressen jól a párom és ő is szeresse azt, amit tanult :)

Hobbi szinten felőlem balett táncolhat is, csak ne abból akarjon megélni.

"Ha az IT szakember párod bejelenti, hogy ő természetvédelmi őr lesz a Balatonon. Vagy a mérnök férjed, eladja a belvárosi lakásotokat, és vidékre mentek juhásznak."

Ha nem akar az én életemről, lakóhelyemről, foglalkozásomról, munkahelyemről dönteni helyettem, akkor nem zavar. Ha mondjuk egy közös lakásban lakunk, akkor nem venném jó néven, ha bejelentené, hogy költözünk, de az nem érdekelne, ha x helyett juhász szeretne lenni, ha ettől még én csinálhatom a magam dolgát és nem kell nekem is a pusztán baxni a rezet vele. Látom, megint sikerült teljesen kisarkítani a témát, mert senki nem mondta azt, hogy beleegyezne abba, hogy az átlagos vagy átlag feletti színvonalú életét feladná és szívesen adósodna el és nyomorogna putriban a párjával, csak hogy ő azzal foglalkozzon, amivel szeretne (mellesleg normális ember maga sem vállalkozna ilyesmire). De ha mondjuk 400K helyett keresne 250-et és emiatt egy ideig nem tudnánk nyaralni, moziba, étterembe járni, félretenni xy-ra pénzt, az számomra nem lenne gond.

Igen, így van. A férjem szakács. Dolgozott menő étteremben: hajtás, stressz, napi 12 óra, se hétvége, se ünnepnap, ha pihenhet, azt hétközben. Persze itthon is fáradt, feszült, és rajtunk csattant.

Konkrétan én mondtam azt, hogy vagy keres más munkát, vagy keres albérletet, de ezt nem csinálom tovább.

Most egy sulira főz, nyugi van, állandó reggeles, van hogy délben otthon van. Minden nap el tudja hozni a kicsit az oviból, minden hétvégén együtt a család.

A villanyszámla sem gond. Így én szabadabban tudok munkát vállalni, nem az a fő szempont, hogy legyen aki el tudj a hozni a gyereket. Így most én keresek többet.

A család teljes bevétele valamivel kevesebb, de kényelmesen kijövünk.

Az én férfim ne akarjon a pornhub-nál semmit csinálni. Kamionos azért ne legyen, mert mi értelme a kapcsolatnak, ha alig látom. Vidékre meg nem költözöm, akkor sem, ha megnyerjük a lottót.

Amúgy költözni miért is kéne? Most is egyedül lakom, fizetek mindent, ha ehhez akármennyi pénz jön, az már több.

Én támogatnám. A lelki egészsége fontosabb, mint hogy havonta keressen egy vagyont, de közben láthatóan ideges, feszült, rosszkedvű.

Mi értelme a jómódnak, ha egyikünk sem él "jól"? (őt a munka keseríti meg, engem meg az ő keserűsége)

Gond nélkül támogatnám, ő is engem. Mind a kettőnknek volt ilyen karrier váltása meg több olyan dolog ami úgymond logikátlan hülyeség, de mégis el akartuk érni és pénzt áldoztunk rá. Az élet erről szól, hogy szeresd és megszerezd azokat a dolgokat, amik régi álmaid. Annyira nagyon kevés az, hogy fizeted a rezsit meg az albit és ezért 30 évet gürizel egy szürke multinál amit szívből utálsz. Ez nem élet.

Mégis mi értelme van annak, hogy van pénz, de a párod teljesen ki van égve és utálja amit csinál? Így nem lehet élni. Ráadásul teljesen biztos, hogy a kapcsolatot is ki fogja csinálni. Hogyha minden nap úgy értek haza, hogy stresszesek vagytok, utáltok mindent, nem vagytok boldogok és úgy érzitek nem jó irányba halad az életetek akkor nem fogtok tudni megfelelő energiát fektetni a kapcsolatba sem.

Nyilván sokat számítana, hogy milyen a párom. Semmi kétségem nem volt azzal kapcsolatban, hogy el fogja érni amit szeretne mert nagyon jól ismerem, tudom, hogy megvan benne ami kell. Hogyha olyan párom lenne akin azt látom, hogy soha semmit nem ér el és nincsenek meg a képességei hozzá akkor más lenne a helyzet, de ilyen emberrel együtt sem lennék. Viszont nekem kevés az, hogy van ház meg pénz a számlákra aztán szépen lassan meghalunk.