Ha a fejebe vette hogy nem fog vissza irni hogy buntessen, meddig tudja ezt csinalni ha amugy akar engem? Hetekig is akar?

Bármeddig tudja csinálni.

Ugyanakkor ez egy nagyon jó figyelmeztetés, hogy nem illetek össze. A problémát képtelenek vagytok megbeszélni, így nem fog ez működni párkapcsolatként. Keress inkább olyan férfit, aki a hülyeségeiddel együtt szeret, avagy akivel normálisabban tudsz viselkedni!

Nem tudom magam elképzelni olyan kapcsolatban, ahol folyton "büntetnek".

"tenyleg tulzasba estem mar, tobbszor is szolt hogy hagyjam abba azt a viselkedest, nem tettem"

Én úgy gondolom, hogy teljesen felesleges találgatni a viselkedésének az okaival kapcsolatban, ha te nem írod le őszintén, hogy mit kért tőled, és mi az, amit te a kérése ellenére újra meg újra csináltál, amíg megelégelte.

Szerintem függvényében lehet teljesen jogos és érthető a reakciója vagy sem.

Én csak akkor mondnék ezzel kapcsolatban véleményt, ha a tényekkel tisztában vagyok.

10-essel értek egyet.

Elege lett a kérdezőből a párjának és döntött. Most már a feje tetejére is állhat a kérdező, a férfi nem akarja ilyen hisztérikával folytatni a kapcsolatot.

Most komolyan olyan emberrel akarsz lenni, aki "büntet"?

Mi ez, általános iskola?

Beszéljétek meg normálisan, ha pedig nem megy a kommunikáció, akkor nem vagytok egymáshoz valók.

Mi az, amit állandóan felhozol neki?

"Itt már nem az a kérdés, hogy meddig akarja csinálni a rád kiszabott "büntetést", hanem az, hogy van-e értelme ilyen kapcsolatban maradni."

Szerintem nem derül ki a kérdésből, hogy kapcsolatról van szó, vagy még csak ismerkednek.

Feleslegesen pontoztátok le a válaszaimat. Helytelen, ami itt az oldalon megy a nők részéről, hogy ha a Kérdező nő, akkor sokkal empatikusabban viszonyulnak hozzá, de ha ezt a kérdést egy srác írta volna ki, akkor talán kapott volna beszólásokat is.

Ha egy férfi elkezd könyörgni, hisztizni, akkor nem veszik komolyan a nők, legalábbis 90%-ban taszító ez a viselkedés nekik. Onnantól fogva az van, hogy vagy ignorálják, vagy amit akarnak tőle még azt arra felhasználják, de megszűnik létezni mint férfi a szemükben (az persze más téma, hogy visszaszerezheti/megszerezheti a tekintélyét, ha megkomolyodik, és férfivá válik).

A nőkkel ez nem így van? A nőkenk el kell nézni a hisztit, és nem kell, hogy csökkenjen a tekintélye? Mondjuk igen, a nőkkel mindig elnézőek. Egy nő jajveszékelésw elfogadhatóbb, mint egy pasié, akinek már gyerekkorban is azt mondják, hogy "katona dolog", ha elesik, míg egy kislányt babusgathatnak. Hát viszont a kislányoknak is fel kellene nőni, lelkileg is. Eredetileg nem kellene, hogy egy nő hisztije elfogadhatóbb legyen.

Ami a Kérdezőt illeti, végső soron megértem a tegnapi reakcióit, hiszen felzaklatott lelkiállapotban volt, de nekem úgy tűnik, hogy egoista ember, aki nem bírja a kritikát. Azokkal szemben meghúzza magát, akik fontosak neki, de egyébként nem gondolkozik el azon, hogy esetleg nincs igaza. Ha ez így van, akkor azt javaslom, tartson önvizsgálatot. Nem rosszból mondom, de szerintem lenne hová fejlődnie.

Üdv.

18

Én az első válaszoló vagyok és írtam is, mint "A" lehetőséget, hogy a kérdező elviselhetetlenül hisztis.

De azért vagyok inkább amellett, hogy a pasi bántalmazó, mert sajnos én is találkoztam hasonlókkal, és kívülről is baromi sok ilyet láttam mindkét nemnél.

Sajnos fiatalon semmi önismeretem nem volt, és 3x is belefutottam hasonló pasiba, és az lett a vége, hogy 20 éves korom körül sem önbizalmam, sem önbecsülésem nem volt, 80%-ban elhittem, hogy xar személyiségű, hisztériás senki vagyok. Az a maradék 20%-nyi józan ész vitt rá, hogy egy idő után elegem tudjon lenni és ki tudjak szállni, csak már sajnos akkor, amikor lelki sebeket szereztem.

Azok a csávók, akikért akkor odavoltam, simán betegek voltak fejben.

A egyik exem pedig simán, nyíltan bántalmazott, az még bőgve kért bocsánatot minden veszekedés után, majd a végére én lettem egoista, önkritikától mentes, hisztériás, bipoláris/borderline zavaros az ő elmondása szerint, mert már nem tűrtem tovább, hogy leqrváz, a testemet kritizálja + nem tartom szentnek az ő véleményét politikai témákban, hanem tartom a sajátom.

A következő srác az elején nyálasan udvarolt, a csillagokat akarta lehozni, utána pedig odáig fajult a dolog, hogy olyanon húzta fel magát, hogy nem lesz nálam alkoholos pia, amikor jönne hétvégére, így inkább nem is jön, meg mindenféle bunkó dolgokat szólt be a szüleimre, és amikor kiálltam magamért, akkor "hisztikének" nevezte, és jött, hogy minden szónál, amiket ezekről a témákról írok, +1 órát húz rá, ameddig nem ír vissza, majd ő megtanít viselkedni, stb.

Harmadjára is belefutottam egy ilyenbe, de abból még egyetlen hónap után kiléptem.

Ma már pontosan tudom, hogy velük volt a baj, szedtem magamra önismeretet, emberismertetet és változtattam a társkeresésnél a preferenciáimon abban, hogy milyen személyiségű embert keresek, és végül találtam normális párt, aki soha az életben nem bánt, soha nem büntet, nem aláz, nem "ver csenddel" és nem tart egy elviselhetetlen hisztérikának, hanem szeret. Egészen más oldalam jön ki mellette.

A mostani eszemmel egy percig nem tűrném már az olyan megnyilvánulásokat, amiket az exeimtől kaptam, pillanatok alatt hajítanám ki őket a francba úgy, hogy még ők kaparjanak utánam (az egyik már meg is tette azóta, jó szánalmas volt). Sőt, még a mostani párom előtt is még az utamba kerültek megint ilyen pasik, csak már az ismerkedés során felismertem őket, és rövidre zártam, és tényleg ők kapartak, idegeskedtek. :)

Szóval, azért tartom fenn a lehetőségét, hogy a pasival van a gond, mert én is kerültem olyan helyzetbe, hogy teljesen le voltam épülve, árnyéka voltam magamnak, napokon át sírtam, folyamatosan néztem, hogy mikor írnak vissza, bocsánatot kérnek-e, aztán meg abban éltem, hogy azért kell maradnom ebben a szituációban, mert más majd nem visel el, ezért írogattam, tapadtam, könyörögtem. Pedig én alapvetően karakán, erős ember vagyok, és mégis meg tudták velem ezt tenni fiatalon.

Nem érzem azt, hogy tekintélyemet veszítettem és szánalmas voltam, hanem simán csak hagytam, hogy beteglelkű emberek szórakozzanak velem. Manipulatív emberek sokmindenre képesek, pláne amikor a másik naiv és h.ülye. Az az egyik alapvető eszközük, hogy szétprovokálják a másikat, akiből már egy idő után kijön egy kétségbeesett, kiborulós, nem túl felnőttes reakció, és akkor lehet ujjal mutogatni rá, hogy hisztis, nézze már meg mit csinál, és akkor onnantól minden baját le lehet söpörni azzal, hogy "nézd meg, megint mit csinálsz"/"jajjj, megint jön a múltkori", mintha valami önálló dolog lenne, mint valami "tünet". Ezzel vígan lehet hitelteleníteni és szánalommá degradálni a másik ember minden érzését, kritikai észrevételét, gondolatát, stb. Ez is az angol nyelvű "gaslighting" fogalom alá tartozik bőven, klasszikus bántalmazói magatartás.

A nemekhez semmi köze, pont úgy érhet ilyesmi férfit, mint nőt.

Szerintem célszerű vigyázni a figurával, hogy kinek jövünk azzal, hogy szánalmas, sz.art sem ér, gyerekes, hisztériás, tekintélyét veszti (wtf). Nem is tudjuk, hogy min veszekedtek és konkrétan mi volt a jelenség... Én csak leírtam azt, amit a tapasztalataimra alapozva gondolok, de fenntartottam, hogy lehet, hogy itt nem ez a helyzet.