Szerethetek valakit,akit nem is ismerek?

Kb. 20 éves történetet foglal magába.Én vagyok a férfi,ő a nő.A középiskolába ismertem meg.Szociális szorongásom volt,így képtelen voltam leszólítani.Csak néztem:) Felkeltettem a figyelmét,és úgy tűnt kölcsönös a szimpátia.De az agyalás által mindig találtam valami megmagyarázható dolgot,ami arra utalt hogy félreértem a jeleket.Fiatalként hülyén viselkedtem,nyuszi voltam.Kiderült hogy egy utcával odébb élt mint én,sokszor egy busszal utaztunk haza.És a környéken is sokszor mentünk egymással szembe.Váltottunk amolyan titkos üzeneteket az akkori medián keresztül.Írtam neki kézzel írott levelet.De akkoriban még zagyván fogalmaztam.Nagyon durván odavoltam érte.Egyszerűen imádtam suliba járni,de csak miatta,és rossz volt az a nap,mikor nem láthattam.Aztán végeztünk a sulival,nagyon hiányzott,néha a környéken összefutottunk évekig...kisebb nagyobb szünetekkel.Majd később egy teljesen véletlen helyzetben találkoztunk,egy ügyet intéztem,és kiderült hogy ott dolgozik.Akkor beszéltem vele először...de nagy hatással volt rám akkor is,persze akkor sem mertem máshogy szólni hozzá,pedig érezhetően nem voltam számára sem közömbös.Miközben vártam láttam hogy szólt a kolléganőjének..és nem sokkal később engem előre vett a kolléganő a sorba.Most már kb. 1 éve nem tudok róla semmit.De még mindig nagyon sokszor jut eszembe.Voltak párkapcsolatai,de nem állapodott meg,nincs családja sem.Akárhányszor felbukkan az életembe,vagy csak eszembe jut nagyon felkavar,valahonnan nagyon mélyről hozza elő az érzéseket belőlem.Pedig nem is ismerjük egymást.

Közben nekem is voltak kapcsolataim,amelyekre teljes figyelmet tudtam fordítani,tudtam boldog lenni az illetővel,szeretni,és elvonatkoztatni a másik nőtől...de ha valamiért előjött az életembe kb. megszűnt létezni a külvilág,és csak rá tudtam gondolni és koncentrálni.

Létezhet ilyen,hogy olyan valakit szeretek,akit valójában nem is ismerek?