Mennyire nézitek meg a párotoknak a családi hátteret ? Nem anyagi dologra gondolok itt elsősorban!

senki nem tehet arrol, hogy milyen a csaladja. nyilvan idealis esetben ertelmes, jofej szulei vannak, akikkel jo a kapcsolat, de pl. senki nem tehet arrol, ha elvaltak a szulei vagy az apja alkesz vagy az anyja ostoba laposfoldhivo.

volt olyan pasim, akinek nagyon buta, proli szulei voltak (o is igy gondolta), attol meg a kapcsolatunkra ez nem volt kihatassal. a legjobb, ha az enyemhez hasonlo, kozeposztalybeli ertelmisegi csaladbol jon a hasonlo ertekrend miatt, de mondom, ez nem befyolasol semmit, ha amugy passzolunk a pasival.

Így van , nem tehet róla senki milyen családja , szülei vannak.

És nem is a családjával akarok együtt élni.

Nem érdekel. A vőlegényemnek olyan link szülei vannak, hogy borzasztó. Az apját szánom, az anyját rühellem. De ő valamiért mindezek ellenére jól sikerült.

Van egy gyermekkori barátom, mára inkább ismerősöm, neki csodálatos családja van, néha szégyellem a sajátom mellette. Aztán egy mihaszna munkakerülő lusta here lett, aki mindenre csak hisztizik meg drámázik. Egy igazi picsa lett abból a fickóból, pedig tiniként kedveltem.

Szóval engem nem érdekel. Ne akarjanak az életemre törni és azt csinálnak, amit akarnak.

Annyira nem érdekel a lánnyal tervezek járni nem a családjával

Max viccként a "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát"

#6

De ezt hogy kell elképzelni? Megismerkedsz valakivel, összejöttök, minden jól működik, komolyra fordul a dolog, bemutat a családnak.... És szakítasz ha ők nem szimpik? (Nem kötekedni akarok, csak nekem ez furcsa, nem tudom elképzelni hogy hogy működne.)

6

Elfelejted, hogy magadnak szülsz

Nekem annyira nem számított az ő családja (bár tény, a lentebb leírt esemény szokatlan volt számomra), neki sem az enyém.

Inkább a családjainknak számított a másik fél.

Az én szüleim is mindenféleképpen le akarták csekkolni, hogy nekem való-e a hölgy és családja, illetve az ő szülei is ugyanígy voltak velünk.

A feleségem vietnámi. A családja pedig nagyon tradicionális.

Ez magával hozta azt is, hogy az első hivatalos randinkra jött a fél családja (2 tesó, 2 szülő, 3 nagyszülő, 2 nagybácsi/néni, 2 unokatesó, 3 unokaöccs/húg). Igen, mint a Jó reggelt Vietnám-ban.

14 családtagja jött velünk étterembe, kávézni, Margitszigeten sétálni, stb.

Szinte hallottam a külső szemlélők gondolatait: "Némmá' a kölök tart idegenvezetést egy csapat kínainak" :D

Persze, számítottam rá, meg el is mondta előre, hogy ez lesz, és hogyan mutatkozzak majd be nekik, meg minden.

De akkor is...ott elsőre nagyon fura volt, hogy pár perccel a találkozási idő és egy kis csevegés után mindenkinek egyesével szinte "rituálisan" be kellett mutatkoznom. (A tiszteletteljes vietnámi bemutatkozás, összetettebb, mint amit a koreai történelmi drámákban látni...)