Ha mondhatnál valamit annak, akit titokban szerettél, de hagytad őt elmenni, mert nem voltál elég bátor, hogy megvalld az érzéseidet, mit mondanál most neki?

Megkérdezném, hogy van? Annyira nem tudok abban hinni, hogy kettőnknek lenne jövője, hogy ennél romantikusabbat nem tudnék neki mondani.

43 N

Mivel még mindig gyáva vagyok - valószínűleg semmit. Semleges témák lennének maximum és próbálnám magam érdekesnek vagy rejtélyesnek beállítani (ez passzív módon történne, sokszor teljesen tudattalanul csinálom ezt), és utólag megint szarul érezném magam. Kivéve aznap este, amikor "levezetem a feszültséget".

De akiről szó van, ő már házas és gyereke is van, ráadásul jóval idősebb is, csak azóta se találkoztam olyannal (három alkalommal majdnem), aki ennyire érdekes lett volna, mellé művelt és vevő az elborult humoromra.

Azt kérdezném tőle, hogy akár csak egy percre is, de tekintett rám vonzalommal, megfordult-e valaha az ő fejében is, hogy vajon milyen lenne, ha közelebb kerülnénk egymáshoz, mikor egymás szemébe néztünk...?

25N

3.

Nem nevezném szerelemnek ezt sem, inkább csak amolyan rajongás volt ez, még tizenévesen. Szép naiv idők, amikor még azt gondoltam, hogy az élet akár szép is lehet (az ezt nyilvánvalóan cáfoló jelek ellenére is) - hiányzik ez a világ, annak ellenére is, hogy csak egy rózsaszínszemüveges illúzió volt, semmi több. Miért kell nekem minden rosszat észrevenni? De hát ez van, nem lehet ezzel mit kezdeni.

De még így évek múltán is kicsit megmozgat bennem valamit az illető emléke is, szóval... a fene tudja. Idealizált rajongás lehetett ez, nem több. Ami szép, de nem a valóság.

En csak azokat hagyom elmenni ami eleve nem is viszonzott.

Nincs szukseguk a szerelmemre azoknak akiket szeretek.

Ezert kenyszerulok arra hogy massal legyek akit viszont erdekel hogy szeretem e

Bár nem mondtam, mert nem mondhattam, de szerettelek még sokáig. Szeretlek talán még ma is.

Gondolom úgy hitted, tovább léptem, feldolgoztam, elfelejtettelek. De most bevallom neked: nem. Még mindig gondolok rád. 3 év telt el, és odáig jutottam, hogy már nem minden nap jutsz eszembe. De még mindig több nap gondolok rád, mint ahány nap nem.

Csodálatos nő vagy, remélem nem fogod soha levetkőzni a napsugaras személyiségedet.

Nem ismerem az új párodat, de remélem nagyon megbecsül téged... Bizonyára így van, hisz két éve együtt vagy vele.

Még egyszer bocsánat, hogy nem adtam neked virágot.

31/F