A férfi, akit szeretek, ma eljegyezte a barátnőjét. Végignéztem, végighallgattam, közben megszakadt a szívem. Számára én barát vagyok, de én titokban szerelmes vagyok belé. A budiban sírógörcsöm volt, aztán mentem ki mosolyogni nekik. Mit tegyek?

Hadd meséljem el, akit érdekel, elolvassa.

Egy nagy buli volt rendezve. Csak ilyen sima kerti partinak volt hirdetve. Ott voltak ennek a férfi barátomnak a családtagjai, meg a barátnőjének is a családja jelen volt. Mindkettejüknek a legjobb barátai is jelen voltak, ezért voltam én is ott. A buli elején furcsálltam, miért van mindenki meghívva, hisz sokan nem is ismerték egymást. Például én se ismertem egyikőjük családját se, se a barátnőjének a barátnőit. Aztán az is feltűnt, hogy a barátnő nincs is jelen. És akkor figyelmet kért a barátom (akivel barátok vagyunk, csak én vagyok szerelmes) és elmondta, hogy a buli igazi apropója a lánykérés. Ez a bejelentés számomra olyan volt szó szerint, mint egy vödör jeges víz, ahogy mondani szokták. És akkor mindenkinek, nekem is asszisztálnom kellett a dologhoz. Egybegyűlve vártuk a barátnő érkezését, sokan telefont keszítették kamerázni. Mindenki izgatott volt, csak én voltam rosszul. Aztán fél óra múlva megérkezett a barátnő, aki nem sejtett semmit. Kérdezte, miért kamerázzák. És akkor fél térdre ereszkedett a barátom, elmondott egy romantikus szöveget, és feltette a kérdést. A barátnője hol vihogott, hol bőgött, aztán igent mondott. És akkor, ahogy elkezdtek ölelkezni-csókolozni, akkor tényleg fizikailag rosszul lettem. Csengett a fülem, fényeket láttam. Bementem a toalettre, és zokogtam. Bömböltem. Tuti, hogy volt olyan vendég, aki hallott engem, de nem érdekelt. Pedig aki hallott, az tuti azt is levágta, hogy miért sírok. De nem számított. Egy idő után összeszedtem magam, kimentem jópofizni, gratuláltam nekik, aztán egy indokkal leléptem hamar. Persze hazafelé a kocsiban is sírtam...