Beleszerettem a sugar daddy-be, ilyenkor mi a jó döntés?

Kérlek, ne támadjatok amiatt, mert ilyen kapcsolatba kerültem. Az elején egy kalandnak gondoltam, mert külsőre is bejött, örültem, hogy lesz rendszeres szexuális életem, mellé még visz ide, vagy oda és kapok ajándékokat is.

És az elején tényleg semmi gond nem volt, viszont egy ideje azt érzem, hogy én ettől a kapcsolattól többet is szeretnék. Pl. rosszul érzem magam, ha mondjuk fél napig nem beszélünk, vagy ha úgy utazik valahová, hogy engem nem hív magával. És néha ezeket szóvá teszem neki, olyankor teljesen normális magyarázatot ad és én érzem magam hülyének...

Szeretnék vele lenni rendes párkapcsolatban, de közben meg félek, hogy talán neki ennyi pont elég és nem akar többet (előttem volt egy 9 éves kapcsolata korabeli nővel). De ha meg elmondom neki, ő meg nem így érez, akkor ciki... Viszont ez a mostani helyzet meg nekem nem jó, mert tényleg nagyon kiborulok, ha nem beszélünk fél napot, olyankor konkrétan egy helyben ülök a nappaliban és 5 percenként nézem az üzeneteimet, ki-be kapcsolom a telefonomat, nézem, hogy tuti van-e mobilnetem, térerőm stb.

A legjobb barátnőm tudja, hogy mi a helyzet és szerinte lépjek ki ebből, keressek mást, mert a korkülönbség is nagy és szerinte szerelmes sem vagyok, csak ezt váltja ki belőlem a figyelem, gondoskodás, udvariasság... És hogy valószínűleg ha együtt is lennénk rendesen, pár héten/hónapon belül ráunnék és akkor az lenne a bajom.

Szerintetek?

Most azt érzem, hogy vele szeretnék lenni mindenáron.

Ha szakítok, akkor nyilván nem marad meg a kapcsolat, nem fogok tudni róla, nem fogunk időt tölteni együtt és mellé ugrik a lakás, a kocsi és minden egyéb extra...

(22-43 az életkorunk)