Mit lehet kezdeni ezzel az ellentmondással? 23/L

Igaznak gondoljátok azt az állítást, hogy egy nő többször is szerethet tiszta szívből, de egy férfi csak egyszer, és az legtöbbször az első szerelme? Hallottam már párszor, és sajnos egyre jobban kezdem átérezni. Sok nálam idősebb pasi olyan lányba kapaszkodik évek után is, akivel tiniként voltak együtt, vagy a húszas éveik elején, és nem képesek elengedni. Nem hiszem, hogy gyerekes ragaszkodásról van szó, mert tényleg szerették őket, csak fiatalon. Viszont ebben van valami, mert az ember fiatalon tud csak ennyire rajongani valakiért, aztán egy bizonyos korral már olyan tapasztalat társul az érzések mellé, hogy még a legnagyobb szerelem is kevésbé lángoló. Szerintem ez elég elkeserítő, és állandóan bennem van a tudat, hogy egy velem egyidős, vagy idősebb férfi már biztosan megélt egy nagy szerelmet, és utána már csak megállapodni tud valaki kevésbé "tökéletes" mellett. (Idézőjelben persze, számára tökéletes).

Azonban tegyük fel, hogy valaki korán megtalálja ezt a szerelmet, a húszas évei elején. Valószínűleg abból sem lesz életre szóló szerelem, mert előbb-utóbb az egyik vagy mindkét fél rájön, hogy nem élt eleget, és másokat is ki akar próbálni (ami egy természetes emberi érzés). Tehát összességében, akivel majd megállapodsz, az semmiképp sem lesz a nagy szerelmed (férfi részről), maximum egy nő, akit nagyon szeretsz, de inkább emberileg, a gyerekeid leendő anyjaként.

Vélemények? Nem általánosítani szándékoztam, természetesen minden ember más, csak elgondolkodtam, vajon hány férfi él jelenleg is olyan kapcsolatban, ami langymeleg pocsolya számukra, és a fiatalkoruk letűnését jelképezi.