Mondtad már udvariasságból, hogy szeretsz valakit? Vagy szakításkor, hogy hiányozni fog?

Első vagyok. Ez a másik fél személyiségétől is függ. Az én esetemben a végére egy pióca lett, így simán a képébe mondtam, hogy lekattanjon rólam (azután is írt nekem Fake profilokon). Ha tudod, hogy nem lesz visszhangja, szerintem mondhatod neki, hogy te is fogsz hiányozni. Talán ha nem is ő maga, valami élmény biztosan.

Ha ilyen pióca az illető, akkor legyél keményebb, mert a szép szavakból nem értenek.

Olyan nem volt, hogy udvariasságból azt mondtam.

Olyan volt, hogy szakításkor "hiányozni fogsz"-ot mondot a lány. Ez mélyen érintett, mert tényleg őszinte volt.

Én egyszer szívtam meg nagyon azzal, hogy nem pont azt mondtam amit érzek, hanem azt amit hittem, hogy jó válasz.

Ismerkedésszerűségben voltunk a pasival, alakuló szexkapcsolat. Eljutottunk egy szintre, ahonnan nem akartam se vissza se előrébb lépni. Legnagyobb meglepetésemre kérdezett valami olyasmit, hogy erősödtek az érzéseim...ez volt a lényege. Nem tudtam miért kérdezi, nem tudtam hova rakni, nem tudtam mi a jó válasz. Főleg ahhoz, hogy legalább olyan szinten megmaradjunk. Visszakérdezni nem mertem. Tehát mondtam, hogy igen, kedvelem, részleteztem miért, tehát próbáltam ilyen arany középutat találni. Ettől kezdve elkezdett kihátrálni a kapcsolatból, megrémült, hogy többet érzek mint kellene. Szóval kiderült, nem őszinte volt a kérdése, csak hátulról jövősen akarta megtudni, nem kezdek-e jobban ragaszkodni mint kellene.

Megfogadtam, inkább hassak nagyon bénának, de mindenre rákérdezek ez után amiben kicsit is bizonytalan vagyok.

Itt is az volt, hogy nem tudtam eldönteni, megkedvelt és azt akarja tudni én is, vagy, hogy csak kerülve meg akarja tudni, nem mentem-e túl messzire érzésileg.

De későbbi szavaiból meg tetteiből az utóbbi derült ki számomra.

#5