Szerintetek működhet a távkapcsolat?

Szerintem nem.

Persze beszélgetni lehet, de szerintem fontos a testi kapcsolat is. Csók, ölelés és szex. Ezek nélkül csak egy jó barátság az egész.

5-ös, sosem ragaszkodtam majomszeretettel a páromhoz, és van életem Rajta kívül is. Viszont a munkám, a családom, a barátaim nem pótolják a párkapcsolatot, tehát evidens,hogy párkapcsolatként, ami fontos az ember életében, a páromhoz, az aktuális társamhoz ragaszkodok.

Esély nincs arra,hogy jobban megismerjük egymást, bármilyen platformon tartjuk a kapcsolatot. Naponta órákat beszélgethetünk ha nem vagyunk együtt és nem látunk bele egymás életébe. Legalább heti szintű találkozás szükséges, megfelelő távolságon belüli tartózkodással.

Működhet. 4 és fél évig éltem így. 1500 km távolságra voltunk egymástól, két különböző országban. Viszont ehhez nem kevés energia és anyagi áldozat szükséges. Eleinte 3 havonta, majd havonta, végül 3 hetente tudtunk találkozni. Volt, hogy a reptérről mentem egyenesen az egyetemre vagy a munkahelyemre. Nem volt egyszerű. Fontos hozzátenni, hogy mi nem interneten ismerkedtünk meg, hanem személyesen. Tapasztalataim szerint az alábbiaktól tud működni:

- Mindkét fél áldozatot hoz

- Nincs helye féltékenykedésnek, bizalmatlanságnak. 120%-osan meg kell bízni a másikban, mert ha már egy kis kétely is felüti a fejét, ott vége is van a dolognak.

- Datálni kell egy időpontot, ameddig a távkapcsolat fennáll. Ez ugyanis nem tartható fenn örökké. Ha a dátum megvan, az összeköltözés célja fogja előre vinni a kapcsolatot. Jó, ha ez a dátum már a kapcsolat elején megvan.

- Találkozni akkor, amikor csak lehet. Akár egy hétvégére is, vagy másfél napra (esetünkben volt ilyen). Óriási anyagi áldozattal járt, nekünk szerintem több millió forintunk elment erre az évek során, de másképp nem működik. Mi az összes létező alkalmat megragadtuk a találkozásra, ahogy említettem volt másfél napos is, és 3 hónapos is, amikor úgy jött ki, hogy az egyetemen már nem voltak tárgyaim, csak a záróvizsga, így egyhuzamban 3 hónapot tudtam vele tölteni. Ezeket a találkozókat viszont nagyon jól meg kell tervezni, nekünk kb egy évre előre be volt táblázva, hogy mikor tudunk utazni.

- Beszélgetni kell. Mindegy, hogy fáradt vagyés majd elalszol a gép előtt, akkor is rá kell szánni azt az 1-2 órát valamilyen csevegőprogrammal, lehetőleg videóban, mert ez tartja életben a kapcsolatot.

Fontos tudni, hogy ez nem való mindenkinek. Mi, ammikor belevágtunk, tudtuk mivel fog járni. Vagyis egy fenét, nem tudtuk, de sejtettük hogy valami ilyesmi lesz. Úgy voltunk vele, fontos annyira a másik a számunkra, hogy megpróbáljuk. Ha nem működik, az már az elején kiderül, ha pedig mégis, kár lenne veszni hagyni. Viszont erre az egészre, későbbi összeköltözésre is akár, nagyon tudatosan kell felkészülni. Én egyetemista voltam még, mikor összejöttünk, ennek megfelelően a szakirányú képzésemet is úgy választottam már meg, hogy tudtam, külföldön kell majd hasznosítanom azt a tudást. Nyelvtanulás ezerrel, munka az egyetem mellett, hogy ne 0 szakmai tapasztalattal jöjjek ki. Az utolsó két évben, hogy alvásra hogy jutott időm, nem is tudom.

De nálunk működött. A kitűzött dátum környékén ide tudtam költözni hozzá, és azóta is együtt vagyunk, lassan két éve össze is házasodtunk.