Egy párkapcsolatban mennyire számít nektek az, hogy a férfi mit dologzik?

Szerintem álszentség azt mondani, hogy egyáltalán nem számít. És én most nem a fizetésre gondolok, mert az nálam például tényleg nem. De mivel egy ember kb. a napja egy harmadát a munkájával tölti, nagyon fontos része az életnek. Én pl.eleve nem lennék olyannal, aki utálja a munkáját, csak a pénz miatt csinálja, és minden nap nyekereg, hogy mennyire szörnyű, hogy be kell menni.(Van ilyen barátnőm.) Tehát tegyük fel, hogy hivatása van, vagy legalább a választott szakmájában dolgozik. Nos, ha mondjuk az egy "reál tudományon alapuló" dolog, én meg humán beállítottságú vagyok, akkor valószínűleg ez a különbözőség máshol is ki fog ütközni. Teljesen más a gondolkodásunk érdeklődési körünk stb. A személyisége is meghatározza, hogy milyen foglalkozást választ valaki. Ha pl.valaki rámenős, kicsit erőszakos típus, jó a beszélőkéje, a homokot is eladná a sivatagban, akkor lehet, hogy remek porszívó ügynök lesz, de nálam nem lesz nyerő, mert nem szeretem ezt a típust. Ha viszont szociálisan érzékeny, gondoskodó típus és tegyük fel, szegény sorsú gyerekekkel foglalkozik, szimpatikus lesz, mert én is ilyen vagyok és imádom a gyerekeket.

Akkor még nem beszéltünk arról, hogy a munkához beosztás is tartozik. Az én munkám változó, kiszámíthatatlan időbeosztású. Engem nem zavar, ha az övé is ilyen, legalább megérti. De aki 8-tól négyig dolgozik egy irodában és gyerekkorától ahhoz szokott, hogy hétvégén mindenki otthon van, vasárnap gőzölög a húsleves az asztalon, annak rengeteg konfliktusforrás lenne.

Számít, de nem a pénz miatt. Én családot akartam, fiatalon, sok gyerekkel, kertes házzal, veteményessel. Ezek miatt számomra sosem volt opció olyan ember, akire nem lehet fixen alapozni (orvos, mentős, stb.). Belebolondulnék abba a tudatba, ha az életével játszana (autóversenyző, tűzoltó, stb.). És a boncmester, sintér és társai foglalkozásúakban sem látom a szerető családapát, talán ez a legszteteotipikusabb gondolkodásom.

A férjem egy multinál középvezető. Nem váltja meg a világot, kereskedik, tárgyal, üzletet köt. De fix a munkaideje, ritkán kell utaznia és semmi számomra morbid dologgal nem foglalkozik. Lehet rá számítani, ha baj van a gyerekekkel, van ideje hétvégén a kertet túrni és kirándulni, ha arról van szó, tud home office-ban dolgozni.

Igen, nyilván számít valamennyire.

Én például bevallom, hogy sosem jönnék össze szakmunkásokkal meg segédmunkásokkal, mert még egyetlennel sem talákoztam, aki velem egy értelmi/igényi szinten lett volna. Oké, 30 leszek, a mi korosztályunkban mondhatni csak az "alja" ment szakmunkásnak, aki hülye volt, hogy eljusson pl. egy érettségiig vagy olyan volt a családi háttere, 50+-os szakmunkások ne vegyék magukra (bár építőipari cégnél dolgozom meg én magam is építkeztem, így megvan a veléményem róluk is, de hagyjuk).

Másrészt azonban, nem volt elvárás, hogy kétdiplomás mérnökinformatikusközépvezető férjem legyen. Nekem van diplomám, a férjemnek nincs, ezt elfogadtam, mivel egy értelmes ember, ezért sikerült normálisabb irodai melót kifognia. Nem keres vele 3-400 ezret, ahogy én se a diplomámmal meg nyelvtudásaimmal, de közös kasszás vagyunk, ketten azért jól haladunk, van saját házunk, várjuk a kisbabánkat, ha néha döcögősen is, de haladunk.

A lényeg viszont az, hogy nagyon szeretem még majdnem 10 év után is, ő is engem, most ha valamiért kevesebbet keresne vagy sz*rabb munkát kapna, akkor lehet, hogy nem örülnék, de lenyelném, mert látom, hogy van ambíciója.

14. "Én családot akartam, fiatalon, sok gyerekkel, kertes házzal, veteményessel"

Ezért kellett egy férfi, aki mindezeket finanszírozza neked.

16-os, nem biztos. Nem az én kommentem, még fiatal vagyok, de a terveim hasonlóak. Nem találtam meg a páromat hozzá, de olyan irányban tanulok, amiből majd meg lehet élni, nem kell egy gazdag partner.

A kérdésre válaszolva, nekem pont egy ilyen kétség merült fel a kiszemeltemmel kapcsolatban és eléggé elbizonytalanított. Nem csinál illegális dolgot és szerintem nem hosszútávú karrier, de az én értékeimmel nem egyezik. Ha holnap megkérdezné, lennék e a barátnője, emiatt határozatlan lennék. Nem örülnék neki, ha bemutatnám a családomnak/barátaimnak és ez szóba kerülne. Nem tartom magam felületesnek, de szerintem igenis fontos, hogy el tudd fogadni a párod minden részét és a munkája is a része. Ettől függetlenül, ha szeret valamit csinálni, nem lehet kényszeríteni, hogy csak miattad váltson, ha mondjuk az az élete álma, szerintem.

Minimálisan. Vannak olyan foglalkozások, amik nálam azonnal lapát kategóriásak, mindegy, miért, milyen megfontolásból csinálja az illető. Értem ez alatt:

- verőember, "adóbehajtó"

- férfiprosti

- chippendale-táncos

- pornós, pornórendező

- zepteres, MLM-promóter, bárki, aki abból él, hogy szellemileg visszamaradottaknak és időseknek ad el túlárazott vackokat és káros termékeket erőszakosan

- PUA-oktató

- alvilági figura

- drogdíler

- olyan "influenszer", aki a semmiért, gagyi anyagért híres

biztos van még más is, akikkel elvből nem állnék le, de hirtelen ezek jutottak eszembe.

+ ha Budapesten (mert itt ismerkedem), korombeli férfi annyira vitte összesen, hogy fizikai közmunkás, alkalmi segédmunkás (nem szabadúszó, önálló vállalkozó, ne ezzel keverjük), tartósan segélyen él. Személyiségre, életvitelre sem passzolnánk.

Ill. annak sem örülnék, ha olyan munkája lenne, aminek a során hatványozottan nagyobb az esélye, hogy munka közben meghal... kaszkadőr, katona stb.