Szerintetek ugyan olyan egy tini szerelem mint egy felnőttkori? Vagy már felnőttként nem tudunk úgy szeretni a sok csalódás miatt?

22: szexuális résszel egyet kell értenem.

Azzal viszont nem, hogy a fiatlabb partner iránt csak a nosztaliga miatt táplálhatsz érzelmeket. Nekem is fiatalabb párom van most, pedig velem egykorúak voltak korábban, és nagyon nem kerestem a fiatalabbak között, egyszerűen így alakult. De örülök neki, mert egy pillanatig nem érzem, hogy a nosztalgia miatt szeretem csak (ahogy azt sem gondolom, hogy bármelyik másik fiatal nővel ez lenne, ez vele van).

Semmiképp sem ugyanolyan. A felnőtt "szerelmet" a racionalitás vezérli. A kényelmet és a biztonságot szereted, amihez a "társad" egy segédeszköz.

Tiniként még nem azt nézted, hogy kiből mennyit profitálhatsz. Lehet, hogy butább döntéseket hoztál, de a szeretet valódi volt.

"Az ember egész életében azt gondolja, hogy az aktuális szerelem a legnagyobb, és az addigiak mind sokkal kevésbé voltak intenzívek, sokkal gyerekesebbek voltak, sokkal éretlenebbek."

Én sose gondoltam ezt, két nagy és két kis szerelmem/fellángolásom volt, a két nagy közül is az első ezerszer nagyobb a másodiknál. Mind a négynél tisztában voltam a saját rangsorommal. Ég és föld volt a különbség.

A szerelem biológialilag egy hormonsokk és egyszer tud nagyot ütni, ezt a szerelem biokémiáját kutató orvosok is többször bizonyitották már. Egyszer tudsz orbitális szerelembe esni, a többi csak másolat lesz. Nincs ebben semmi különös, az első gyerek születése okozta eufória is egyszeri az életben. És mivel tiniként hormonálisan sokkal felfokozottabbak vagyunk, sokan akkor élik át a tengermély szerelmet, illetve akkor termelődik először a szerelmhormon és az első termelődésnél a legintenzivebb, legaktivabb, a többi szerelemnél sokkal kisebb mértékben termelődik, ezt szintén biológiai kutatások támaztották alá.

"Ez a "felnőttként nem tudunk úgy szeretni a sok csalódás miatt" a fejlődésképtelen, érzelmileg éretlen, az életből tanulni nem hajlandó emberekre igaz."

Szerintem pont hogy nem érzemileg éretlenek,hanem érzemileg korán válnak fejletté (tiniként ) és akkor átélik, amit más csak 10 évvel később. A katazis meg egyszeri az életben, biológiailag alátámasztott, hogy a hromonkok hogy működnek a szeremes ember agyában. Ez nem éretlenség és életből tanulni nem akarás, hanem biológia.

Soha nem leszek olyan naívan szerelmes mint 15-20 éves koromban voltam, akkor olyan szinten belezúgtam a barátnőimbe hogy volt hogy 1 hétig nem is aludtam. Egészen más a hormonszint fiatalon. 40 felett ha tetszik egy nő akkor többet mosolygok, gyorsabban telik az idő, de az agyamat sokkal kevésbé mozgatja meg. Abban is van igazság, hogy a korábban átélt csalódások miatt sokkal elővigyázatosabbak vagyunk, sokkal céltudatosabban választunk partnert és kevésbé vagyunk toleránsak olyan hibákat illetően ami felett régen simán elsiklottunk.

Személy szerint vágyom rá hogy még egyszer átéljem azt az állapotot amit 20 évesen átéltem, néha álmodok is róla, de a realista énem pontosan tudja hogy ez soha nem fog bekövetkezni.