Szerintetek ugyan olyan egy tini szerelem mint egy felnőttkori? Vagy már felnőttként nem tudunk úgy szeretni a sok csalódás miatt?

9: én szerelemről beszélek!

Az, hogy összejön valakivel, nem jelenti, hogy szerelmes. Az sem, ha megházasodnak. Attól, hogy fél az egyedülléttől, és egy ló nincs, jó a szamár is kapcsolattal vígasztalódik, még nem lesz szerelmes...

Igen, sokan vannak olyan kapcsolatban amit leírsz, de nem állítanám, hogy ennek bármi köze van a szerelemhez, sokkal inkább a pánikhoz, félelemhez, anyagi bizonytalansághoz, "mit fog szólni a falu ha nem házasodokhoz" és hasonlókhoz.

A szerelem az szerelem.

Ha te mondod 12...

vagy az irigység ,)

Szerintem felnőttként is tudnak ugyanúgy szerelmesek lenni az emberek, mint tiniként. Már, aki.

Részemről már nem vagyok annyira idióta, hogy az egész életem és érzelmi világom egy másik emberre alapozzam. Szóval, tiniszerelem szintjét már nem csinálnám. Sajnos, nem sajnos, a környezetemben azt látom, hogyha valaki nem így csinálja, akkor megszívja.

Jobb.

A tiniszerelem ócska, destruktív és önző.

14-es, az a kézremegős rész nyilván nem tart örökké. Leginkább az elején van, amikor még semmi sem biztos vagy amikor éppen egymásra találunk. Nekem már nem remeg a kezem, még a szívem se dobog hevesebben, ha rám ír. Nem azért, mert ez már nem szerelem, hanem mert 3 év alatt megértettem, hogy nem lesz köztünk már soha semmi. Lehet, hogy csak azért tart 3 éve, mert nem teljesülhetett be igazán.

Én csak azt tudom, hogy az egyetlen kapcsolatomban, ami beteljesült, hiába voltam szerelmes, soha nem remegett a kezem. Bár a világ egyszer vele is felrobbant, csak nem az elején, hanem amikor egyszer magához rántott és 3 órán keresztül csókolóztunk a metsző szélben. Mondjuk sietett rögtön felvilágosítani róla, hogy ő nem szerelmes belém. Akkor kellett volna otthagyni a picsába.