Hogyan éljek így?

Sok éven keresztül hatalmas pofonokat kaptam a szerelemben. Akkorákat hogy sohasem tudok szabadulni a hatásuk alól. Sajnos nem vagyok többé képes közeledni a nőkhöz. Valamit darabokra törtek bennem. Nem bírom az egyedüllétet de képes sem vagyok senkivel sem ismerkedni. Nem vagyok képes sehogy sem tekinteni a nőkre. Sokszor kerülöm a szemkontaktust is velük mert annyira nem bírom elviselni őket ha akár egy szűk térben kell velük együtt tartózkodni. Ez maga a pokol. Nem normális ez tudom de nem megy. Hogyan lehet így élnem a mindennapokban hogy ne szenvedjek és ne tátongjon bennem ekkora űr a magány miatt? Kérlek ne írjátok hogy próbáljak ismerkedni mert ahogy írtam is, nem tudok sehogy nézni egy nőre..