Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlzásba viszi a párom?
Sziasztok!
Tudom, bagatellnek tűnik a dolog. Plusz ez a tipikusan "a nőknek semmi nem jó" helyzet.
De azt érzem, a párom túl sokat bókol, dícsér.
2,5 éve vagyunk együtt és még fiatalok vagyunk, így lehet, nála még ott a rózsaszín köd, de azt érzem, hogy kicsit túlzásba viszi.
Ezt úgy értem, hogy naojában többször megkapom tőle, hogy milyen szép vagyok, mennyire szereti a testem, mennyire várja, hogy együtt legyünk, milyen jól áll nekem minden. Sokszor hosszú üzenetekben fejti ki, hogy milyen a hajam, bőröm, mosolyom stb. Meg a személyiségemet is dícséri. Na mármost, ez nagyon kedves tőle, meg jól is esik, de valamiért, talán épp a bókolás gyakorisága miatt, teljesen hiteltelen. Meg hát nyilván tudom magamról, hogy milyen vagyok, de ha esetleg ebben tévednék is, akkor is biztin állíthatom: kócosan, betegen nem vagyok annyira kívánatos, mint színházhoz kiöltözve.
Próbáltam beszélni vele, hogy szerintem ezt nem kéne ilyen sűrűn tennie, elmondtam a kellemetlen érzéaeimet ezzel kapcsolatban, de ő mindig leragad annál, hogy márpedig ő az igazat mondja és hogy szeret nekem bókolni.
Esetleg volt már valaki ilyen helyzetben? Gondolom idővel úgyis kikopik a kapcsolatunkból ez a dolog, vagy legalábbis csökken majd, de addig van erre valami tanácsotok?
Ui: igen, még mindig tudom, hogy nevetségesen hangzik, de egy idő után tényleg bosszantó a dolog.
válasza: válasza:1. Ő olyannak lát, amilyennek leír.
2. Ilyen az alkata.
3. Mindig az eszében jársz.
4. abszolút nőnek lát téged.
5. Nagyon szeret.
Ha ez téged zavar, rövid időn belül elérheted, hogy kikopik
a kapcsolatotokból.
Majd ott fogsz sírni, ahol senki sem lát, mert helyette kapod: mi a vacsora, hoztál sört, mit nyavalyogsz, egyszer már mondtam, hogy szeretlek, ha változás lesz, szólok.
Neked tényleg semmi sem jó.
Te lehetsz az a típus, aki nem engedi, hogy a férfi felsegítse a kabátját, előre engedje az ajtóban, stb. Nem engedi, hogy nőnek nézzék, mert annyira "emancipált", hogy már szinte zavarja.
Te tényleg nme érdemled meg ezt a rajongó férfit.
20 éves koromtól két évig egy sportegyesületnél dolgoztam átmenetileg. Ott volt vezető edző egy legendás sportoló (a nevét nem mondom). Híres volt,
igazi férfi. Csinos lány voltam. A bizalmába fogadott, rajongva mesélt a feleségéről, elmesélte, hogy mikor és milyen körülmények között ismerkedtek meg, és már 15 éve házasok, de még mindig ugyanolyan szerelmes, és hogy mit javasolnék, mit vegyen neki a születésnapjára, stb.
Bizony, van ilyen, volt ilyen, lesz is ilyen.
Te nem érdemelsz ilyen férfit. Ez a meglátásom.
Nem vagy hozzá elég intelligens.
válasza:Nos, egyáltalán nem vagyok "túlemancipált". Szeretem, ha előre engednek az ajtóban, vagy ha felsegítik rám a kabátot, szívesen kapaszkodom egy férfiba, ha kell, és nem bánom azt sem, ha segítenek a cipekedésben. Ellenben velem ilyesmi szinte sosem foedult elő sem korábbi párjaimnál, sem idegen férfiak esetében (pl. ajtóban előreengedés). Ennek nyilván az az oka, hogy nem vagyok vonzó nő, szóval hiába jóleső dolog, nem várom el. Sajnálom, ha nem keltettem intelligens ember látazatát, bár nem is vallom magam annak.
Az a helyzet, hogy szépen megfogalmaztad azt, amit érzek: én nem érdemlem meg a rajongást, még akkor sem, ha jót tesz az egómnak. Ugyanis én nem vagyok sem szép, sem csinos, sem kimondottan okos. Én egy átlagos ember vagyok, kicsit csúnyácska nő, aki nem szolgált rá arra, hogy imádják. Hiszen nem tettem semmi olyat, ami ezt kiválthatta volna a páromból.
Mindenesetre köszönöm a hozzászólásod, mert sok meggondolandó dolog van benne!
3-as: főként az első, a kamaszkorom azzal telt, hogy fejben összerakjam magamban, hogy melyik szülőm époen kivel csalja a másikat.
De ha szerették volna ia egymást, nem tudom, mennyivel jobban bírnám, hogy naponta folyton alaptalanul dicsérnek.
válasza:6-os: Nos, ez egy érdekes kérdés. Hiszen az, hogy a rajongásra nem szolgáltam rá, az azért azt nem jelenti, hogy nem szerethetnek, csupán azt, hogy az, hogy valótlant állítanak rólam (pl. a párom szerint kedves vagyok és intelligens, pedig egyik se...) elfogultságból az nekem nem jó érzés.
Aztán ott van az, hogy szerelmes vagyok a páromba, méghozzá úgy, hogy nem tudnám nélküle elképzelni az életem.
Ennek ellenére korábban, főként a kapcsolat elején többször is megpróbáltam kilépni, mert úgy éreztem, nem tudok megfelelni azoknak a dolgoknak, amiket a párom megfogalmaz velem kapcsolatban. Ő viszont hallani sem akar ilyesmiről, én pedig gyenfe jellem vagyok, nem tudom elhagyni, hiába tudom, hogy lenne érdemes személy is arra a rajongásra, amit ő adhat. Persze ha kicsit jellemesebb lennék, akkor már rég otthagyhattam volna, de mint mondtam, elég gyarló vagyok.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!