Az átlagos/ronda férfi szerelme miért van értéktelenné degradálva és miért van beteges rajongássá nyilvánítva?

Hasonló helyzetben vagyok, ez a szitu egy rémálom. Udvarolt egy srác nekem pont nem volt senkim, adtam neki egy lehetőséget, hogy megismerjem, ez volt vagy 6 éve. Aranyos volt normálisnak tűnt úgy két hétig, ahogy megismertem egyre jobban kirajzolódott az önfényező degenerált birtokló másokat lealacsonyító önsajnáltató jelleme. Megmondtam hogy én nem ismerkednék tovább, nekem ez nem fér bele, a srác ezt nem fogadta el, és tepert tovább a közös ismerősöknek elkezdett terjeszteni mindenfélét, hogy én kidobtam nekem nem kell az ő szeretete, megaláztam, persze az ő nézőpontjából, engem nem hallgatott meg senki, sok ismerősöm átpártolt az ő oldalára. Ha akad is valaki aki megismerne, először a rólam terjedő rémtörténeteket ismeri meg, nem engem. A jelenlegi barátom, akivel egy éve vagyok (munkahelyi kapcsolat) eszem ágában sincs a barátaimnak bemutatni, pont a sz@rkeverés miatt.

Ennek a rémálomnak még mindig nincs vége, mert elvileg ő szeret, ha véletlen találkozok is vele, jön és előadja magát, mit veszítettem vele, és ő megbocsájt és megint legyünk együtt. Az undor fog el tőle, és nem érdekli, az érdekli, hogy birtokoljon az érzéseimet pont lesz@rja, tárgyként kezel, és nem érti miért nem tud megszerezni.

Az a legnagyobb baj, hogy semmit nem tesz, amivel fel tudnám jelenteni, a bűncselekményhez kevés, az idegeimnek pedig sok a "szeretete".

Én elég átlagos vagyok, de soha nem tartotta betegesnek senki, ha szerettem. :D Bár tény, hogy nem hajkurásztam egy nőt még 10 héten keresztül se, ha ő nem kért belőlem.

Az a gond, hogy nem fogod fel az önimádó fejeddel, hogy itt veled van a gond... Az ilyenekből lesznek a sorozatgyilkosok...