Leírok egy megismerkedest. Ha csak úgy simán ráírok és elhívom, az túl nyomulós?

Az előbb leírtam a kérdést, ami nem rövid, aztán töröltem véletlenül, úgyhogy kezdhetem előről. :(

Tehát.

Van egy kedves barátnőm, (én is lány vagyok, barátok vagyunk). Elváltak a szülei még régen, és a barátnőm külföldre költözött. Az apja él külföldön az új feleségével egy ikerház baloldalában, és a barátnőm beköltözött a jobb oldalra. Na.

Hívott, hogy látogassam meg a nyáron. Vonattal mentem, és úgy volt, elém jön a barátnőm meg az apja kocsival. Fél óraval a vonatom beérkezése előtt hívott, hogy nem tud jönni, se az apja, mert jönnek valami szerelők a házba, de jön a bátyja. Még addig nem láttam a bátyját.

És akkor ott állok szerencsétlenül az állomás főbejáratában a kis bőröndömmel, hogy hogy jutok haza, mikor hív egy idegen szám. Felveszem, és egy férfi hang mondja, hogy ő a barátnőm bátyja, elkérte a számomat, és hogy fehér pulóverben vagyok-e meg fekete nadrágban. Mondom igen. Erre elindult felém egy nem messze álló, telefonáló srác, és ugye letette a telefont, ő volt az. Fú, nagyon helyes volt. Látszik, hogy testvérek, hasonlít az arcuk. Nagyon magas, 180 feletti srác. Jóképű, a haja hosszú, az öltözéke laza, sportos. Aranyos volt, mosolygós, segített vinni a cuccaimat. Csomót dumáltunk a kocsiúton (ahol is a zenei ízlése is tetszett), és megtudtam, hogy ő nem itt él, hanem Magyarországon, csak kiment egy hétre az apjához meg a húgához. Azt is mondta, hogy eddig a húgánál aludt, de mivel én jövök, ezért aznap estétől, az apjánál alszik. Mondtam is, nyugodtan maradhatott volna... :D Na mindegy, aztán utána már csak párszor láttam, hisz előbb elutazott mint én, én meg végig a barátnőmmel lógtam.

De nagyon tetszett, szívesen mennék vele randizni, hogy jobban megismerjem...

De a baratnőmet nen akarom ebbe belevonni. Nem akarom, hogy kerítőnő legyen.