Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem beszélünk többet a sérült emberekről?
Történt velem egy olyan dolog, ami kissé összezavart, és nem tudok másra gondolni.
Tegnap a barátnőmmel elmentünk szórakozni, és az elején elég lapos volt a hangulat, én pedig általában mindent megteszek, hogy jól érezzük magunkat, úgyhogy 1-2 ital után felbátorítottam, hogy táncoljunk (csak ketten voltunk a teremben).
Egy idő után elég jól elkezdtünk népesedni, és észrevettem azt a kerekesszékes srácot, aki már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor csak felfedeztük a helyet, és a kóválygás közben éreztem, hogy ő is észrevett engem.
Odajött hozzánk,megdicsérte, ahogy táncolok, és ő is becsatlakozott.
Nehéz volt mindkettőjükre figyelni, összekovácsolni hármunkat úgy, hogy tele voltam kérdésekkel, miközben próbáltam átadni magam a zenének.
Egyedül jött, amihez nagy bátorság kell, és talán az is, hogy nem tudja elfogadni a helyzetét.
Érdekelt, hogy valóban jól érzi-e a magát, vagy csak magára erőltet valamit, amivel talán jobban be tudna illeszkedni.
Szerettem volna megismerni, megérteni, de a fiúkkal való kapcsolatom, és a hozzáállásom is elég.. döcögős
Úgyhogy nem lett belőle semmi.
Azt álmodtam az éjjel, hogy az útról letérve zuhanok lefelé a kocsiban ülve, és bár túlélem, a kórházból kikerülve nagyon lassú, és gyenge a mozgásom. Ahogy anyuék támogattak sétálás közben, csak arra tudtam gondolni, hogy mi értelme van az életemnek, ha még táncolni sem fogok tudni?
Persze, sarkalatos, de ez egy álom volt csupán.
Tehát.. Szeretnék erről a témáról beszélgetni veletek, hogy mit gondoltok, hogy ti mit értetek ebből, és hogy milyen a hozzáállásotok ezzel kapcsolatban.
válasza:
válasza:*Igen, tudom, hogy már léphetnék, miután kezdeményezett, és megtarthatnám a nőiségemet, de nem erről van szó, nem ez az ami visszatart. :D
Mi tart vissza? A társadalmi előítéletek ne tartsanak vissza.Azok csak lepattintásra jók.
11-es,a kerekesszékes élet biztosan.. Hogy a srác érdekel-e, azt nem tudom.
12-es, a társadalom számomra nem visszatartó erő, legyen szó bármiről :D
válasza:Ha elment szórakozni, ráadásul egyedül, akkor elfogadta a helyzetét, és elhiheted, jól érzi magát a bőrében. Ez a legnagyobb probléma, hogy mindig a sajnálat van a fogyatékkal élőkkel szemben. Hogy az egészséges emberek el sem tudják képzelni, hogy úgy is lehet vidám, elégedett, szinte teljes életet élni. Direkt nem a boldog életet írtam, mert ugye a boldogsághoz nem csak egy egészséges pár láb, vagy látás kell...
A #9 a jó példa arra, hogy hogy viselkedik az, aki nem tudta elfogadni a helyzetét.
Aki nem megy társaságba, fél az emberek reakciójától, az első sorban önmagával nem békélt még meg. Ha ez sikerülne neki, akkor bátran menne emberek közé, és megtapasztalná, azok pont anyira fogadják el őt, mint amennyire ő fogadja el saját magát.
Egy vak.
Miért kevered a sajnálatot azzal, hogy szimplán nem értem a hátrányos helyzetű embereket, épp ezért szeretnék dolgozni azon, hogy jobban átlássam?
Igazad van, azt kapsz , amit adsz, és ez mindenkire érvényes.
válasza:De ezen mit nem értesz?:)
Ott se mindenki egy séma alapján működik. Van nem egy köztük, akinek gyereke, felesége van. Azt gondolom, talán még boldogabb is, mint más ember.
Van, aki meg nem fogadja el, nem jár közösségbe. Stbstb.
válasza:#16 vagyok
"Egyedül jött, amihez nagy bátorság kell, és talán az is, hogy nem tudja elfogadni a helyzetét.
Érdekelt, hogy valóban jól érzi-e a magát, vagy csak magára erőltet valamit, amivel talán jobban be tudna illeszkedni."
...talán nem tudja elfogadni a helyzetét...valóban jól érzi-e a magát, vagy csak magára erőltet valamit, amivel talán jobban be tudna illeszkedni....
Ez alapján jött ide a sajnálat. Meg akarod érteni őket, minket, de jelenleg a sajnálat van benned. Ebből látszik.
válasza:Évekig dolgoztam a mozgáskorlátozott gyermekekkel. Többségében nagyon cukik voltak, mint ahogy a nem mozgáskorlátozott gyerekek többsége is cuki. Az a véleményem,hogy senki iránt nem érdeklődöm pusztán azért mert sérült. Köztük is vannak mindenféle emberek, aki érdekel, az attól függetlenül érdekel, hogy ép, vagy mozgássérült. Annyi, hogy talán kicsit elfogadóbbak(később ép gyerekekkel foglalkoztam), gondolom, mert ők is elfogadást várnak. De felnőttként kialakul a saját személyiségük, köztük is vannak gonoszak.
Szerintem azért nem beszélünk többet róluk, mert a "kék szeműekről", a kínaiakról, a melegekről, a katolikusokról stb.se beszélünk "csak úgy". Ők nem egy massza, hanem egyének. Lehet beszélni, konkrétan személyről, élethelyzetről, bizonyos csoportok problémáiról, de valami konkrétum kell. Én beszélgettem már sokszor róluk, de az vagy szakmai konferencián történt, vagy helyi problémák megoldására irányult, vagy a magánéletben hoztak fel konkrét témát, mondjuk egy találkozásról, mint most te. De még sose ébredtem úgy, hogy na, ma mozgaskorlátozottakról fogok beszélgetni mindenkivel, mert ma olyan kedvem van.
Amúgy szerintem is keresd meg a srácot!😉
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!