Miért van az, hogy sokszor egészen finom, normális viselkedésű nők is összejönnek olyan férfiakkal, akiknek kicsúsznak csúnya szavak is a száján?

Nálunk sem volt soha szokás a családban, 27 éves vagyok de egyik szülőmet se hallottam még soha csúnyán beszélni. Ennek ellenére ha beütöm a kislábujjam vagy kiejtem a kezemből a tál kaját ami szétfröccsen mindenfelé, akkor bizony kicsúszik egy szitkozódás. Tudományosan igazolt tény, hogy a káromkodás ilyen helyzetekben segít levezetni a feszültséget, ezáltal csökkenti azt- kb mint a sírás. Szóval alkalmanként káromkodni egészséges a lelkednek.

Az nekem sem szimpatikus, ha valaki kötőszóként használja a csúnya szavakat, de nem csak a két véglet létezik. Az meg, hogy valaki tahó-e vagy sem, az nem attól függ, hogy milyen csúnyán beszél, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján.

Időnként egy-egy káromkodás még egyáltalán nem tahóság. Nyilván normális ember nem minden társaságban, megállás nélkül káromkodik, hanem csak akkor, amikor indokolt.

Egyáltalán nem alja rétegből származom, orvostanhallgató vagyok. Számomra fontosabb, hogy a valóságban élő, nyitott, a legutolsó, putris c.gánytól a professzorig bárkivel közös hangot találó ember legyek, ne egy elszállt hülye p., aki elhatárolódik, keresztet vet és messzemenően ítélkezik mások felett, ha meghall egy káromkodást.