Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Hogyan tartható kézben ez a szituáció?

Kérlek légy türelemmel és olvasd végig!

Először is nem tudom miért csak "Tini párkapcsolatokon" belül van "szerelem" kategória de mindegy is most.

Segítséget szeretnék kérni külső szemlélőktől, mert úgy érzem előttem a rózsaszín köd ami nem engedi hogy értelmes felnőtt döntést hozzak. Ilyen még nem fordult elő velem, de nincs olyan barátom akivel erről beszélhetnék, és logikusnak gondolom, ha több ember véleményét kaphatom meg itt. És a névtelenség is előnnyel jár jelenleg.

Közel 30 éves vagyok, több mint 5 éves kapcsolatban élek, de úgy érzem ellaposodott. Pontosabban jött valaki az életembe aki úgy érzem kitölti a hiányzó részt a kapcsolatomban. Soha nem fordult még elő ilyen velem, és reális döntést is nehéz hoznom. Az eddigiek során mindig én voltam a "domináns" a kapcsolatban, és elég jól tudtam kezelni a kapcsolati problémákat, komoly döntéseket. Úgy érzem helyesen vezettem a kapcsolataimat.

Fél éve találkoztam valakivel, aki megváltoztatott bennem valamit. Szerelmes lettem. De nem voltam olyan felelőtlen és gyerekes, hogy kiugorjak a kapcsolatomból és bele mennyek valami újba csak mert egy fel lángolást éreztem. Ettől mindig is érettebb voltam és jól tudom, hogy egy idő után a kezdeti szerelem átmegy szeretetbe.

Szóval ez a személy mikor megérkezett az életembe elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni. Hajtott a kíváncsiság, és élveztem hogy valaki úgy gondolkodik mint ami ami elég ritka.

Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy olyan személy aki mások előtt soha nem mutatja az igazi arcát, de akit közel enged magához és érti, hogy hogyan működik annak megnyílik és végtelen boldogsággal képes elárasztani a másikat.

Mivel kapcsolatban vagyok, de megtörtént részéről és hogy szerelmes lett belém, és részemről is vannak komoly érzelmek felé, úgy gondoltuk a legjobb ha nem beszélünk többet, de 1-2 hét múlva mindig egymásra találunk és hol én hol ő keres engem.

Mostanra kerültem olyan helyzetbe hogy végleg megszakíthatok vele mindent. AZ üzenetek már nem mennek köztünk, csak ha személyesen találkozunk akkor van komoly beszélgetés részünkről.

Élvezem a társaságát, de ha a jelenlegi kapcsolatomat feladom, nekem idő kell a felépüléshez. Nem tudok egyik kapcsolatból a másikba ugrani.Talán megvárna, nem tudom.

Ha személyesen beszélünk, látom rajta hogy nagyon szerelmes, de utána nagyon rosszul érzi magát, hogy a barátnőmhöz megyek haza és vele töltöm az időt, amit teljes mértékben megértek.

Kaptam tőle egy utolsó üzenetet, hogy:

"Nem tudom ezt csinálni ilyen gyakran. Nem megy. Nem tudok veled beszélgetni órák hosszát úgy mintha semmi nem történt volna ezelőtt. Találkozhatunk személyesen, de nem minden héten. Nem tudom... Találkozhatunk néha,ritkán. De nem az én házamban. Mert itt az emlékek feltörnek. Kérlek értsd meg. Minden rendben velem, de meg kell értened. Ne erőltessük"

Ezt az után kaptam, hogy órákat beszélgettünk két hónap kihagyás után, úgy hogy ő hívott fel magához.

Nem történt soha semmi, tisztelem a páromat és nem csalnám meg soha. Egyszerűen csak beszélgettünk, de már itt is annyira működik a kémia, hogy nem tudom mi legyen.

Szeretnék válaszolni neki erre az üzenetre, de nem tudom mi lehetne a helyes válasz.

Két lehetőség van részemről:

- megírom neki, hogy én is ugyan úgy szerelmes vagyok ahogy ő, szóval itt kell abba hagyni az egészet, és nem hogy néha de soha többet nem találkozhatunk

vagy

-megértem amit mond, elfogadom, és keresem az alkalmat ezekre a néhai beszélgetésekre ezzel fenntartva a kapcsolatot