Ti hányadikak vagytok a sorban a párotok/férjetek életében?

Én vagyok az első. És ő is az nekem.

Mindketten viszonylag nívós helyen dolgozunk, de nem vagyunk karrieristák. Inkább egy kényelmes, közepes helyen mozgunk a cégnél, ahol már jó a fizetés, de még nem hatalmas a felelősség, hogy a munka irányítsa az életünket. Letelik a munkaidő és egymásé vagyunk, nincs túlóra, nincs rángatás. Szeretjük, amit csinálunk, de meg van húzva keményen a határ, hogy mennyit foglalkozunk vele.

Szülők nincsenek a képben, én apámmal, ő az anyjával szakította meg szinte teljesen a kapcsolatot, elegünk volt a zsarnokoskodásból. Az apjának van új családja, nem mi vagyunk a központi motívum, az én anyukám is éli világát az új férjével és nem telepszik ránk. Párhetente látogatjuk, de amúgy mindenki éli a maga életét, tiszteletben tartjuk egymást és nem megy folyamatosan a telefonon baxtatás meg a lelki zsarolás, mint néhány szülőnél.

Tesóm külföldön él, páromnak egy húga és egy öccse van, a maga családjában. Közös barátaink vannak (vagyis mára közösek lettek, mert megkedveltek engem és a páromat is), egyiküknek sem ugrunk. Nincs olyan "barát" az életünkben, akinél el kellene magyarázni, hogy ő csak egy barát, mert egyértelmű a helye és a szerepe is mindenkinek.

Szerintem nálunk normálisan mennek a dolgok. Több exemnél is ment a haverkázás meg éreztem a baráti körön, hogy nem vevő rám és arra, hogy az exem párban legyen, aztán mikor éreztem, hogy az exeim is a manipulálható megfelelési kényszeres dedós csicska kategória, feladtam és inkább szakítottam. Jobban érzem magam egy ilyen kapcsolatban, mint egy olyanban, ahol a párom képtelen felnőtt, kapcsolatban élő emberként élni...

Akkor miért vagy vele 2 éve?

Amúgy te vámpír vagy? Mert 2 évet már elpazaroltál rá, gondolom ez a 2 év nem oszt, nem szoroz az örökéletűeknek.

Még nincs senkim, de ha nem én leszek a 2. legfontosabb az életében akkor nem is járnék vele.

Amúgy nekem kicsit fura ez a rangsorolás, de az mégfurább, hogy fontosabb neki a munka meg a kocsi.

Én a szerelememért bármikor otthagynám a munkát, vagy akár azonnal eladnám mindenem csak, hogy neki segíthessek/ jobb legyen.

18: ha nem vagy örökéletű, akkor viszont nagyon gyorsan gondolkozz el rajta, hogy ki mellett akarod leélni az életed

(nem írtad az életkorod, de ha 40 év házasság után ő inkább a kocsit bütykölné a haverokkal, te meg kötögetnél a barátnőkkel, akkor azt mondanám, hogy van ez így, kihül a kapcsolat, marad az egymás mellett élés. Viszont egy 2 éves kapcsolatban 3224928743-nek lenni elég gáz... Mi lesz 10-20-30 év múlva? És fiatalabb biztos nem leszel, a párkeresés biztos nem lesz könnyebb később)