Egy otthonülő introvertált embernek ugyanilyen partner kell a szerelemben, vagy pont az ellentetje?

Introvertált vagyok (társas együttlétek után szükségem van a feltöltődésre, illetve társaságban szívesen csevegek, nem ülök kukán a banda szélén, de nem is én vagyok a középpont). Egyszer jártam szélsőségesen extrovertált csajjal, na mondjuk rajta látszott, hogy mikor bevitt a saját társaságába, igényelte, hogy mi legyünk a középpontban, és csalódásként élte meg, hogy én inkább egy-két emberhez szeretek beszélni, nem az egész társasághoz.

Mindenképpen nagyon hasonlónak, különben nem fog működni!

Én szélsőségesen introvertált vagyok, de toleráns, "élni és élni hagyni" típus, így nem lenne gondom extrovertált partnerrel sem. Fordítva viszont ugyanez nem mondható el, úgy tapasztaltam, illetve másoknál is láttam. Az extrovertált változtatni akar, "kimozdítaná" az introvertáltat, és igen, általában az is szempont számukra, hogy a baráti társaságba be tud-e illeszkedni a partnerük, és hogy milyen véleménnyel vannak róla. Ebből rengeteg konfliktus adódhat, ami megmérgezheti a kapcsolatot. Emiatt én is inkább úgy gondolom, hogy jobb, praktikusabb a hasonlóság.

Hát szerintem ez sok mindentől függ. Én introvertált vagyok és eddig egy barátnőm volt és ő elég erősen extrovertált. Olyan szempontból jó volt hogy könnyebb volt vele a beszélgetés mert ő folyton beszélt és ezért nekem nem kellett olyan sokat + amikor megismerkedtünk akkor is könnyebb dolgom volt mert közvetlen volt velem, sokt beszélt stb. és nekem pl. az ilyen emberekkel könnyebben megy az ismerkedés. Viszont a kapcsolatunk alatt nem volt képes elfogadni azt hogy én nem akarok mindig menni valahova meg hogy nem szeretek bulizni, táncolni, esküvőre menni meg hogy baráti összejöveteleken sem voltam túlzottan beszédes. Viszont nekem ez normális volt mert én így éreztem jól magam. Szóval szerintem van jó és rossz oldala is de végezetül ha nagyon eltér a 2 ember életstílusa emiatt akkor nem biztos hogy hosszú távon működik.

Ugyanilyen