Szerintetek miért választ így az ember?

Nem tudom melyik kategóriába tehetném ez inkább pszichológiai kérdés lenne de mivel párkapcsolati is ezért ide írom.

A minap villámcsapásként ért a felismerés és tudatosult bennem valami ami kegyetlen dolog..

Férfiak olyan nőt választanak amilyen az anyjuk a nők pedig olyan férfit mint az apjuk. Szokták ezt mondani. Ti mit gondoltok erről?

Az én apám alkoholista, együtt éltünk mindig is. Az a fajta akire nem lehetett számítani nem bántott maximum verbalisan. Mellette mindig a bizonytalanságot éreztem. És ami a legfontosabb hogy sosem vagyok elég jó. Bármit tettem vagy nem tettem a szomszéd Terike akkor is jobban csinálta bármiről is volt szó mindig én voltam a hibás véletlenül sem a másik. Mindig a másik oldal pártját fogta nem az enyémet. A lényeg hogy folyamatosan azt éreztette hogy kevés vagyok soha nem dicsért, mindenben azt látta mi a rossz. Szeretetét nem mutatta ki sose vagy nagyon ritkán.

Alapvetően egy szerény ember vagyok elvégeztem becsülettel az iskolát soha nem voltam kicsapongo. Egyetemet végeztem lett munkám. És most egy másik szakot is végzek. Amire az volt a megjegyzése megint! Hogy hát az nem olyan egyszerű ám gondolod menne?

Nem tudom érzitek e ezeket a finom apróságokat amiket ezek okozni tudnak.

Lényeg a lényeg hogy megismerkedtem egy férfival.. és már arcul vágott a felismerés hogy millió dologban apámat tükrözi vissza. Sokat kritizál, nem mondom valamiben igaza van és én is tudom magamról és azon dolgozom is de nem egyszerű. Mint ahogy mindenkiben van hiba. De ő egyszerűen...nem lehet megfelelni neki. Kiborít. Szeretetét sem fejezi ki túl sűrűn, számíthatok rá viszont mindenben mert segít.

De olyan mintha apámmal járnek mert azokat az érzéseket állítja elém amiket mellette éreztem gyerekként és felnőttként.

A legdurvább hogy magam sem értem miért választottam őt ? Föleg úgy hogy ezek a legelején nem így voltak tehát el kellett telnie az időnek hogy ez elő jöjjön.

Kérdéseim:

Mit tehetnék?

Mindig örökké ezt fogom cipelni magammal? Miért nem tudok szabadulni apám mintájátol?

Forduljak pszichológushoz? Jó helyen keresgélek?

Tudtok esetleg könyveket ajánlani?