Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek miért választ így az ember?
Nem tudom melyik kategóriába tehetném ez inkább pszichológiai kérdés lenne de mivel párkapcsolati is ezért ide írom.
A minap villámcsapásként ért a felismerés és tudatosult bennem valami ami kegyetlen dolog..
Férfiak olyan nőt választanak amilyen az anyjuk a nők pedig olyan férfit mint az apjuk. Szokták ezt mondani. Ti mit gondoltok erről?
Az én apám alkoholista, együtt éltünk mindig is. Az a fajta akire nem lehetett számítani nem bántott maximum verbalisan. Mellette mindig a bizonytalanságot éreztem. És ami a legfontosabb hogy sosem vagyok elég jó. Bármit tettem vagy nem tettem a szomszéd Terike akkor is jobban csinálta bármiről is volt szó mindig én voltam a hibás véletlenül sem a másik. Mindig a másik oldal pártját fogta nem az enyémet. A lényeg hogy folyamatosan azt éreztette hogy kevés vagyok soha nem dicsért, mindenben azt látta mi a rossz. Szeretetét nem mutatta ki sose vagy nagyon ritkán.
Alapvetően egy szerény ember vagyok elvégeztem becsülettel az iskolát soha nem voltam kicsapongo. Egyetemet végeztem lett munkám. És most egy másik szakot is végzek. Amire az volt a megjegyzése megint! Hogy hát az nem olyan egyszerű ám gondolod menne?
Nem tudom érzitek e ezeket a finom apróságokat amiket ezek okozni tudnak.
Lényeg a lényeg hogy megismerkedtem egy férfival.. és már arcul vágott a felismerés hogy millió dologban apámat tükrözi vissza. Sokat kritizál, nem mondom valamiben igaza van és én is tudom magamról és azon dolgozom is de nem egyszerű. Mint ahogy mindenkiben van hiba. De ő egyszerűen...nem lehet megfelelni neki. Kiborít. Szeretetét sem fejezi ki túl sűrűn, számíthatok rá viszont mindenben mert segít.
De olyan mintha apámmal járnek mert azokat az érzéseket állítja elém amiket mellette éreztem gyerekként és felnőttként.
A legdurvább hogy magam sem értem miért választottam őt ? Föleg úgy hogy ezek a legelején nem így voltak tehát el kellett telnie az időnek hogy ez elő jöjjön.
Kérdéseim:
Mit tehetnék?
Mindig örökké ezt fogom cipelni magammal? Miért nem tudok szabadulni apám mintájátol?
Forduljak pszichológushoz? Jó helyen keresgélek?
Tudtok esetleg könyveket ajánlani?
válasza:Rövid válasz:
"Mit tehetnék?" Ismerd fel és írd felül a játszmáidat (Eric Berbne: Emberi játzsmák, ill. Játszmák nélkül). Ha ez elsőre kivitelezhetetlennek tűnik, akkor ajánlom a kognitív terápiát.
"Mindig örökké ezt fogom cipelni magammal?" Nem
"Miért nem tudok szabadulni apám mintájátol?" Tudsz, de elkerülhetetlen a fejlődés, a szembesülés, és a minták felülírása.
"Forduljak pszichológushoz? Jó helyen keresgélek?" Igen, akár ő is segíthet.
"Tudtok esetleg könyveket ajánlani?" Ld. fent.
Sok sikert!
válasza:
válasza:A "semmisejó" nyilván nem jó, de attól is függ mikben kritizál és azokon változtattál-e. Pl még mindig a tubus közepén nyomod-e a fogkrémet vagy már hiába a végén, felhozza mindig, hogy a közepén nyomtad...
Persze,van ilyen, hogy szülői minta, meg hogy nyilván az ember szocializációja kész/"kényelmes", még ha szar is, ahhoz alkalmazkodott és fejlesztett ki stratégiákat. Nem feltétlenül azt mondom, hogy a hapinak van igaza, de azért merengj el rajta és magadon, úgyis kelleni fog önvizsgálat, bármi lesz ebből.
válasza:Mérgező szülők c. könyv
Átérzem a helyzeted. Én annyit tettem hogy elkezdtem egy kicsit tudatosabban keresni párt. Lefektettem elveket amikből nem engedek.
válasza:Szerintem a pár választást nagyon sokféle dolog meghatározhatja, embertōl függōen, és ezek közt akár háttérbe is szorulhat a szülōi minta..
Ott van például az önkép/önbecsülés, mint meghatározó pszichológiai háttér, ezt befolyásolhatják a környezetedben kapott visszajelzések is. Saját életedben átélt negatív/pozitív tapasztalatok, önismeret és emberismeret fejlesztése, ami hozzájárul a tudatosságod felépítéséhez.
Sosem érzékeltem, hogy a szüleim mintája olyan nagyban befolyásolt volna a párkapcsolataimban. Szeretek körül tekinteni, rengeteg ismerōsöm van, aki inspirálóan hat rám. Elég nagy baj lenne, ha mindenki a begyepesedett szülōkre s nagyszülōkre hasonlítana, mindig egy szinten mozogna s ne lenne lehetōség önfejlesztésre.
A leírtak alapján nem mondanám föltétlenül, hogy a barátod hasonlít apádra...Eléggé általános jelzō az, hogy valaki “kritikus”, eleve sok ilyen ember van, nehéz kikerülni, mindenki belebotlik ilyenbe az életében. Az már a te döntésed, hogy ilyen ember mellett szeretnél-e maradni, vagy sem.
válasza:Minden szakemberből nehéz jót találni, pszichológusból is. De ha sikerülne, az biztos sokat segítene.
Nálam még "jobb" a helyzet. Apa, aki óvodás korom óta lényegében nincs képben, ritkán beszélünk, akkor sem tudunk mit kezdeni egymással, egyébként ő is iszik. Egy nevelőapa 10 éves kortól, aki verbális és érzelmi bántalmazó, talán nárcisztikus is. Én alapból is eléggé selejtnek születtem, az összes felmenőm nagyon gáz, szóval genetikailag sz*r az alapanyag, de az említettek végképp roncsot csináltak belőlem. És igen, ha képbe is kerül valaki nagy ritkán, akkor hozzájuk hasonló. Elérhetetlen, lesz*rós vagy kritikus, bántalmazó, hímsoviniszta, "én olyan jó ember vagyok, de mindenki más akkora szemét..." típus.
Mint említettem tudom vannak dolgok amik zavarnak és ezeken folyamatosan dolgozom. Nem könnyű. De tudom. Külsőségeket kritizálja folyamatosan.
A másik pedig az hogy én is tudnám őt rengeteg mindenben kritizálni de el tudom fogadni hogy ő olyan abban az adott dologban. És nem akarom rá erőszakolni amit én gondolok. Szerintem ez sem mindegy.
Köszönöm a könyv címeket utána is nézek azonnal.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!