Mit tennél, ha kiderülne: a párod korábban súlyos depressziós volt, közel került az öngyilkossághoz is?

Hallod basszus, ha lenne párom, akkor azt hinném, rólam írtad ki a kérdést. :D Teljesen ugyanebben a helyzetben voltam.

Szerintem ami neked is segítene, meg neki is, hogy megbeszélitek a helyzetet. Ha vannak kérdéseid, és ő nyitott, hogy arra válaszoljon, akkor tedd fel neki őket. Kérdezhetsz esetleg tőle a gyógyulásáról is, abból le lehet szűrni, hogy mennyire stabil most, mennyire lábalt ki ebből az egészből. Bár ha úgy nyilatkozol róla, hogy depressziós "volt", akkor gondolom, jobb a helyzet. Azt viszont éreztesd, hogy rád számíthat, ha bármi ilyen előjön.

Amúgy meg ha nehéz helyzet, trauma miatt történt, akkor nem aggódnék, hogy "bekattan". Én is 5 évvel ezelőtt azért lettem majdnem öngyilkos, meg voltam depressziós, mert gyakorlatilag egyik bántalmazó közegből (otthon) mentem a másikba (iskola), és ez baromira lemerített. Azóta kikerültem onnan, találtam nekem való barátokat, eljártam nagyon sokféle terápiába, és úgy összességében jól vagyok. És az, mire depresszióba süllyedtem, meg eljutottam addig, hogy meg akarok halni, egy elég hosszú folyamat volt, és nem egyik pillanatról a másikra döntöttem úgy, szóval neki sem egy veszekedés után fog bevillanni, hogy akkor a vonat elé vesse magát. Ehhez annyi (az én tapasztalatom szerint) nem elég.

Hát felül kell bíráljam a 13-asként adott válaszomat. Kiderült a férfiről, akibe 3 éve szerelmes vagyok, hogy depressziós. Ezt ő maga vallotta be nekem. Tény, hogy csak távolról ismerem, de őrületes vonzalom van köztünk. Soha nem gondoltam volna ezt róla. Viszont honnan ismerném az igazi arcát? Amikor velem beszélt, mindig ragyogott a szeme és csupa boldogság volt.

Feltett közösségi oldalra több olyan verset, amit ő írt és amiből egyszer csak leesett nekem, hogy nagyon mélyen van, nagyon nagy veszélyben. Halálra rémültem ettől a felismeréstől. Féltem őt. Ő az egyetlen, akiből nem tudnék kiábrándulni a depressziója miatt. Viszont a hullámvasutat, amire felültet maga mellé, azt eddig se bírtam, pedig szeretem Őt az életemnél is jobban. Azt hittem, ez a szerelemmel jár, de most már azt gondolom, ez Ő. Én meg még egy zuhanást nem élek túl miatta.

igazából kicsit kutattam az önygilkosság után és mint kiderült nem akkor történik meg amikor padlón vagy hanem amikor már a sokadik padlon vagy és felkelsz azaz ha valaki csak egyszer került a padlóra az nem akar öngyilkos lenni csak pont hülyeségeket beszél...

hozzáteszem! sajna én nagyon sok dolgot meg éltem! láttam több öngyilkost és piti dolgok miatt! a legtöbb csak egy szánalmas gyenge idióta volt! volt aki olyan döntést hozott meg amiről tudta hogy nagyon rossz de még is meg hozta lénygében nem akart felelősséget vállalni a saját tettei miatt de hát muszáj volt... valaki meg csak a drogok miatt ahogy mondtam mind szánalmas gyenge idióták...!

a legtöbb embernek 100x nagyobb problémája van még is fel kell és él tovább!

az embereknek nincs lelkük nincs becsületük és elveik ezért tartanak ott ahol és ezért lesznek öngyilkosok!

22F

kérdésre válaszolva a legtöbb ember volt depresszios ez az egyik leggyakoribb betegség/állapot

16-os, érdekes az, amit írsz. Azért érdekes, mert pont azon gondolkoztam, hogy az öngyilkossághoz nagyon sok erő kell és a depressziós embernek nincs ereje. Sokkal jobban félek a dühös depressziótól. Aki ebben szenved, az lázad, és szerintem nagyon nagy veszélyt jelent saját magára. Sajnos tapasztalatból tudom, mert a testvérem ilyen volt és végzett magával nagyon fiatalon. Sokszor a verseikből lehet ezt legjobban kiolvasni, mert nem biztos, hogy a depressziójukba és a lázadásukba más módon bepillantást engednek. Persze aki szeret valakit, az észre fogja venni, hogy baj van. Egy másik távoli ismerősöm eltűnt és valószínűnek tartják, hogy végzett magával, a távozás módja is erre utal, egyelőre nem találják. Benne is éreztem ezt a rettenetes dühöt. Ettől nagyon félek. Azokra az emberekre nagyon kell vigyázni, akik dühösen depressziósak, mert van erejük végezni magukkal.

Én így látom.:(

éppen ezért is írtam hogy aki már többször a padlón van az lesz általában... a tapasztalataim is ezt mondják azt viszont nem érzékeltem hogy van benne düh lehet mert nálam a düh egy másfajta értelemmel bír...

lehet hogy most nagyon gyökérnek fogok tűnni de figyelhettél volna jobban a család tagodra... sajna ők a mi felelősségünk is és ha valaki már önygilkosságot követ el akkor az nem az első kisérlete mert ahogy mondtam nem első alkalommal fog meg történni hanem a sokadik...

van hogy a sokadik kisérletre jön össze mert mindvégig úgymond segítségre vágynak-várnak (vannak ilyenek is...)

de még mindig fenntartom hogy a legtöbb az piti dolog miatt követi el

ha szabad megkérdezni miért is követte el a testvéred?

18-as, voltak előjelek, évek óta, de nem tudom, mit tehettem volna. Elzárkózott mindenkitől, senkit nem engedett közel magához. Tinédzser volt, amikor elkezdett távolodni, mindenkit elmart maga mellől, pedig nagyon jó testvérek voltunk kis tinédzser korunkig. De aztán középiskolában nagyon furán megváltozott, volt hogy kedvesen próbáltam neki mondani valamit a kutyánkról, erre közölte, hogy egy hülye állat vagyok és dögöljek meg. Tényleg, sokáig nem volt kedvem vele foglalkozni az ilyen dolgai után. Utána, olyan 17 éves korától fogva úgy kezelt a családban mindenkit, mint valami idegent és én erre biztosan nem adtam okot. Nem a mi szüleink voltak a legjobbak a világon, de nem gondolom, hogy ezt érdemelték volna. Amióta gyerekem van, persze elszörnyedek azon, hogy a szüleink miket műveltek, de én akkor sem viselkedtem így velük. Próbáltam figyelni rá, akkor jöttem rá, hogy nagy baj van, amikor egy este nagyon fura állapotban ért haza. Csupa kosz volt a ruhája és olyan volt, mint aki ivott, de nem volt alkohol szaga. Krumplit akart sütni magának, de minden kiesett a kezéből. Akkor rohantam le hozzá, amikor csörömpölve leesett a serpenyő. Csodálkozásomra elmondta, hogy a temetőben volt a nagymamánk sírján aludt. Akkor nagyon megrendültem, miután evett, befektettem az ágyamba és egész éjjel mellette ültem és sírtam. Azon az egy estén engedett egy kicsit közel a lelkéhez. Másnaptól megint ellökött és soha többé nem engedett közel. Próbálkoztam, de állandóan a falak. Utólag azt kell gondolnom, hiába voltam 20 év körül, még annyira gyerek voltam. Már akkor tudnom kellett volna ennyiből, hogy gyógyszert vett be és öngyilkossági kísérlet volt az egész. De nem tudtam.:( Én azt hittem, drogozik. De azt mondta, van is neki arra pénze...Ebből már tudnom kellett volna, hogy lenyúlja anyám nyugtatóit, de nem tudtam.:( Ma már tudnám. Megpróbáltam elvinni magammal templomba is, mert jártam egy gyülekezetbe. El is jött, zenés evangélizáció volt. De a kellős közepén felpattant, mert volt egy bulija a főiskoláján, amire nagyon készült. Azon a bulin összejött a barát barátnője, akibe titokban szerelmes volt, az egyik fősulis haverjával. A tesóm ezután hulla részegen megkérte a lány kezét, aki persze kikosarazta. Ő meg bevett egy halom gyógyszert anyám nyugtatóiból és elment meghalni.:(

Igazad van, hogy nem az első kísérlete volt. De hiába éreztem, hogy baj van, nem tudtam, mit lehetne tenni. És sajnos arra is utólag jöttem rá, hogy akkor ő nem drogozott, hanem öngyilkos akart lenni.

Hogy a szüleim mennyire figyeltek oda rá...Őket is elmarta magától. Az biztos, hogy mindkettőnknek szükségünk lett volna erős szülőkre, akik nem a saját bajaikkal vannak elfoglalva állandóan. Anyám depressziós volt, még magát se tudta megtartani. Apám csak a munkával törődött. De nem vádolom őket. A testvérem mindenkit gyűlölt, sokszor engem is mindenféle ok nélkül. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy sokkal többször rájárt anyám nyugtatóira, és ez folyamatos lehetett és valószínűnek tartom azt is, hogy mivel nem rendszeresen szedte, az állandó elvonási tünetek és esetleges mellékhatások ilyen esztelen dührohamok formájában jöttek ki rajta, amit senki sem értett. Minden szülőnek, aki ilyen szarokat szed, el kéne zárnia a gyógyszereit nem csak akkor, ha kisgyerekei vannak, hanem akkor is, ha tinédzserek a gyerekek.:(

nos a nyugatatokrol tudom hogy nem váltanak ki düh rohamokat azok pont olyanok hogy az idegi pályákat "lazítják el" és ugye ezeknek nincs addiktiv hatásai...

és most bocs de lehet köcsög leszek...

először is az oké volt hogy tesod drogozott legalább is ezt hitted... és nem csináltál semmit...

láttad hogy gondjai vannak legalábbis nagyon nem okés vele valami...

nem tudtál semmit sem tenni legalábbis ezt gondoltad

adhattál volna neki 2-3 pofont ami helyre tette volna és elvinni a kórházba és nagyon sok mindent tehettél volna csak hát nem tettél inkább nem vettél róla tudomást csak hagytad a dolgokat meg történni...

a tesod szintén egy kis piti dolog miatt ölte meg magát... mert hát ki kosorazták... valószínűleg amiatt a lány miatt is volt annyira agresszív és letargikus mert gondolom azt csajt dugták mások mint a répát...

persze oké szüleid el foglaltak voltak és anyud is depis...

oké hát tényleg nem voltak példa szülők de méf csak szülők sem... bocs de az ilyen nem szülő!

nálunk például sokszor van veszekedés de mert csak szüleim annyira bele ütik az orrukat a dolgokba és oké sokszor nagyon idegesítő de még mindig 100x jobb mintha le kaksiznák a gyereküket és hagynák hogy ilyen dolgok történjenek! szerencsére mindig lehet rájuk számítani ahogy rám is mert ez a család akár mennyire is idegesítőek nem hagyjuk egymást cserben!

pl ha nálunk valaki így viselkedne akkor rá mennénk és szét szednék persze átvitt értelemben... mert tudjunk hogy ez nem normális s történt valami...

ahogy mondtam

a legtöbb ember piti dolgok miatt teszi meg...

tehettél volna nagyon sok mindent csak inkább elfordultál

valószínűleg azért mert ezt láttad a szüleidtől is... én azt láttam ha valakivel törődünk és fontos akkor erőszakkal is ha kell oda menjünk és ráncigáljunk ki abból a helyzetből

és tényleg nem bántásból írtam mind ezt hanem csak le írtam én hogyan látom a dolgokat még ha nyersen is mert valamikor nem lehet finomkodni főleg ha ilyen témákról van szó!

az embereknek nincs lelkük nincs becsületük sem elveik!

ezért is történnek meg olyan dolgok amiket el lehetett volna kerülni...