Súlyos depressziós. Vele maradjak, vagy lépjek le?

VOlt depressziósként mondom, hogy úgy, hogy "beteg vagy húzzá' pszichiáterhez" nem is fog menni.

Ami a legfontosabb lenne ilyenkor a betegnek, az a megértés, támogatás.

Orvoshoz úgy tudnád elcsalni, hogy felajánlod, hogy elmentek együtt. Ha szimpatikus neki az adott orvos, utána fog járni magától is, hidd el.

Nehéz az ilyen eset, mert ő maga nem ismeri fel, hogy beteg, úgy gondolja, hogy ő a normális és senki nem érti meg. Kvázi "rosszakarókkal" van körülvéve a világában. Ez egy kétségbeejtő érzés.

Ha szereted, ne hagyd cserben, legyél ott mellette, hallgasd meg.

Utolsó: nem látod át a betegség lényegét.

Amit te feltételezel az az, hogy a beteg ember SZÁNDÉKOSAN árt a környezetének, magának. Ez nem így van. Pont arról van szó, hogy nem realizálja, hogy gondokkal küzd, és csak segítséggel lehet erre rávezetni.

Az olyan módszerek, amiket te javasolsz - szeretet, megértés, segítség feltételekhez kötése pont azok a gyakorlatok, amik 40-50 évvel ezelőtt voltak népszerűek, ahol pontosan a beteget büntették a betegsége miatt. Ma ezt már minden pszichológus, pszichiáter elveti.

A legelső lépés a gyógyulás fele a megértés és a bizalom alátámasztása. Akkor indulnak el az ilyenek igazán a lejtőn, ha tudtukra adod, hogy a jelenléted, támogatásod feltételekhez kötött, azaz ha nem viselkedik az általad elvált módon, akkor cserbenhagyod.

Érdekes egyébként ennek a problematikája, mert te egy pszichésen beteg embertől elvárnád, hogy a fenyegetések hatására a te elvárásaidnak megfelelően viselkedjen, te viszont "egészséges" ember létedre nem tudsz megfelelni az ő feltételeinek, magyarán hogy támogasd a betegségében. Kicsit visszás, nem gondolod?

8: Ezek az emberek nem elmebetegek! Beszámíthatóak. Tehát ha megkéri a házastársa vagy szülője, gyereke, hogy most már egy kicsit túl sok fájdalmat okoz nekik, legyen szíves elmenni egy orvoshoz, akkor azt ugyanannyira tudja mérlegelni mint egy egészséges ember. Nem azt kéri tőle a gyereke, hogy mássza meg a Mount Everestet, csak azt, hogy sétáljon el hetente a rendelőbe. Ha szeretem a feleségem, ennyit még akkor is megteszek érte, ha biztos vagyok benne, hogy semmi bajom nincs.

Nem levegőbe beszélek, első szóra változtattam már meg évtizedes szokásomat is, amikor láttam, hogy rosszul jön ki. Rettentő sokat, nem az átlagember szintjén, segítettem borderline-osnak. Mintha egy hisztis kétévest terelgettem volna, jutalomcsokit kilátásba helyezve minden lépés után. Végül én is pszichológushoz mentem, miatta is és persze a saját hülyeségem miatt is. Én bezzeg el tudtam menni. Te is el tudtál menni. Mást is ismerek aki el tudott menni. Ne csak magadból indulj ki. Van aki szarik bele, hogy mit okoz.