Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Súlyos depressziós. Vele maradjak, vagy lépjek le?
Váltig állítottam, hogy jóban-rosszban, de szörnyen nehéz mellette. Naponta változik a hangulata, mindenkit és mindent utál, meg akar halni (tervezgeti is a fejében). Többször küldött már el engem is, hogy nincs szüksége rám.
Pszichológushoz/pszichiáterhez nem akar menni, próbáltam rábeszélni.
Nem tudom, meddig bírom. Nagyon szeretem, és asszisztáljak a halálához? Vagy inkább hagyjam el, hagyjam cserben, és roppanjak bele úgy?
Mondom én, hogy nem látod át...
"akkor azt ugyanannyira tudja mérlegelni mint egy egészséges ember. "
NEM TUDJA MÉRLEGELNI, mivel a pszichés betegségeknél az ön-és társadalomképe TORZUL. Képtelen felmérni az adott szociális helyzeteket úgy, ahogy azt egy egészséges ember tenné! Ezért nem is szabad úgy kezelni.
"Nem azt kéri tőle a gyereke, hogy mássza meg a Mount Everestet, csak azt, hogy sétáljon el hetente a rendelőbe. Ha szeretem a feleségem, ennyit még akkor is megteszek érte, ha biztos vagyok benne, hogy semmi bajom nincs."
Ez hülyeség. A szeretet nem az egyetlen faktor, ami szerepet játszik az embereknél. TE lehet, hogy megtennéd, millió meg egy ember nem. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik a házastársukat, csak azt, hogy az ő környezetükben az ilyen döntések nem születnek külső nyomásra.
De ezt megint meg lehet fordítani, ha szereted a házastársadat, miért nem látod be, hogy beteg, és kellő támogatásra van szüksége ahhoz, hogy orvoshoz forduljon? Segíteni lehet rajtuk, nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. De egy pszichikai betegtől sem reális az az elvárás, hogy majd önként orvoshoz fordul. Ez a legritkább esetekben fordul elő. Pedig a 95%-uk kezelhető lenne, ha megkapná a megfelelő segítséget otthonról.
"Én bezzeg el tudtam menni. Te is el tudtál menni. Mást is ismerek aki el tudott menni. Ne csak magadból indulj ki. Van aki szarik bele, hogy mit okoz."
Én sem magamtól mentem el. Nem bántottam senkit sem, sőt, kifejezetten fizikai és lelki bántalmazás miatt estem depresszióba. Támogatás, segítség nélkül SOHA nem lett volna annyi önbizalmam, hogy kinyissam a számat, és szóljak valakinek. Mert szégyelltem, mert féltem, mert élni sem akartam.
# 8: Én is végigjártam az utat, és nekem is segített a támogatás. De ha CSAK szeretetet és támogatást kaptam volna, akkor szépen belekényelmesedtem volna, és nem akartam volna változtatni magam, hiszen úgyis megkaptam volna. Rajtam nem hozzám közel álló segített, hanem egy barát, aki kellő távolságból kezelt.
Családtag, társ szerintem nem fog tudni segíteni támogatással sem. Max. azzal, ha folyamatosan szembesíti az illetőt, hogy mennyi szenvedést okoz másoknak...
10: nem tudom kitől kérdezed, nekem nem lett depresszióm, csak síri hangulatom volt napokig.
11: A kérdező nagyon is próbált segíteni, olyannyira, hogy már a saját egészsége határait feszegeti. Ha tudod a tuti módszert amivel ezeknek az embereknek a 95%-át rá lehet venni, hogy legalább orvoshoz eljárjanak, akkor mondjad.
Én pontosan azt érzékeltem amit 12-es írt.
Elég tuti módszer pl. a közös aktív programok szervezése, illetve a pszichológus olyan szintű bevonása, hogy pár vagy családi terápia, így nem érzi magát a depressziós vagy borderline egyéniség kirekesztve, becsapva (mert ez utóbbi viszont gyakran előfordul, ha egyedül elviszik, akarata ellenére).
De direkt írtam, hogy támogatás + segítség, nem pedig fenyegetés és ultimátum. Persze kinek mennyire fontos az adott egyén.
Támogatásnak és programoknak kezdetben sokat segít, ha valami hobbiba kezdetek közösen, vagy elviszed kimozdulni rendszeresen... túra, sport, testmozgás. Nagyon fontos, hogy kiszabaduljanak ezek az emberek a 4 fal közül és körülnézzenek kicsit a világban, szerezzenek pozitív élményeket is. Elsősorban az adrenalindús élmények a legpozitívabbak, mert ezek biológiailag serkentik a szerotonin és a dopamin képződését, ami nagy segítséggel lehet a hangulatproblémákkal küzdőknél.
Lehet , hogy bipoláris zavarról van szó..(Sajnos a legsúlyosabbja annak is, mert az utolsó fejezetben ott már inkább egyre több az öngyilkosság kérdése, az utálat és a rossz hangulat.
Fogd meg, és rángasd el a doktorhoz( NEM PSZICHIÁTERHEZ),mert segítségre van szüksége és RÁD is!!
Ezt muszáj kezelni, és ezt neki is tudnia kell, mert nem ura a döntéseinek, az érzéseinek és semminek..Tudom hogy furcsán hangzik, de ez így igaz és segíthetne rajta a gyógyszeres kezelés!
Ne hagyd, hogy elhagyja magát, küzdj az életéért, mert rendbe fognak jönni a dolgok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!