Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez az érzés normális? Vagy depressziós tünet?
Párom és én 9 éve vagyunk együtt.
3 éve kint dolgozik Németországban, megszokott már sajnos az hogy 4-6-8 hetente láttuk egymást.
Sikerült össze hozni egy saját lakásra valót, 2 hete költöztünk be, és ennyi időt töltött itthon összesen.
Ma reggel pedig ismét vonatra szállt, hogy kiutazzon Németországba, 4 és fél órája láttam őt, de a szívem úgy érzem darabokra tört.
Ma nem dolgozom itthon vagyok, és holnap is, de addig úgy érzem meghalok.
Egyedül...ki van takarítva, bár ahhoz sem volt semmi kedvem.
Nagyon unatkozom ha fogalmazhatok így bár az érzés ennél jóval jelentősebb.
Talán 6 hét múlva újra látom.
Már meg ittam egy pohár bort, elszívtam jó néhány szál cigarettát, pedig szinte egyet sem szoktam. Inni meg pláne nem.
Nagyon rossz így és nem bírom, többször sírva fakadok.
Mit csináljak?? Hogyan tehetném könnyebbé...?
Hiba volt a lakasvasarlas ha kulon eltek, a helyes modszer az lett volna hogy feladod a munkad es vele mesz nemetorszagba.
Jelen allas szerint a helyes megoldas most az lenne hogy o adja fel a nemetorszagi munkajat es hazakoltozik, most hogy van sajat lakasotok nem kell alberlet igy akar 1 fizetesbol is meg lehet elni szukosen, amig nem talal itthon munkat.
Köszönöm a válaszaitokat! Természetesen van kompromisszum csak van még cél előttünk és leginkább a párom előtt.
A kapcsolatunk még bírja, csak most annyira lecsüggedtem hogy mindent bele adott hogy sikerüljön a ház is és ő ott én itt.
Eszméletlenül hiányzik...és erre kellene megoldás hogyan tudnám picit ezt lentebb adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!