Futottatok már olyan szekér után kitartóan, ami nem vett fel?

Ovis koromban mindig édességgel kínálgattam a szerény és szótlan Gyuszikát, aki soha nem fogadta el. Én meg annál jobban a fejembe vettem, hogy etetni kell a Gyuszikát és barátkozni vele. De nem jártam sikerrel. Tanultam belőle.

Ha tetszett is valaha pasi, egyszer próbálkoztam nála. Ha azt vettem észre, hogy nincs esélyem, azonnal lemondtam róla, bármennyire is rosszul esett.

Hajjaj, nekem kétszer is volt. :(

Az első mondhatni, bocsánatos bűn volt, mert akkor voltam életemben először igazán szerelmes, tényleg azt éreztem, anélkül a pasi nélkül végem. A csávó persze kihasznált csak, ha épp nem volt más, ígéretesebb jelölt. Szégyen leírni, de több, mint 3 évig reménykedtem a dologban. Aztán egyszer lekoptatott (ami nem az első eset volt), aztán valahogy minden megváltozott bennem, és letettem ezt a dolgot végleg.

A 2. esetben meg valami démon szállt meg, mert a pasi annyira nem is tetszett, mégis futottam utána, folyton nyaggattam, hogy találkozzunk, ő meg folyton lekoptatott. (De utána interneten újra írogatott, ez volt a gumicsont.) Kb. másfél évig bírtam (kitartó típus vagyok xD), aztán egyszer nem írt vissza az üzenetemre, és tudatosan döntöttem végül úgy, hogy leszállok róla, és soha többet nem kerülök ilyen méltatlan helyzetbe!

Mindkét eset közben rengeteget szenvedtem.

Kérdező!7-es vagyok. Igen,szerelmes voltam még és fájt amikor feladtam. Sőt... Abban a 2 évben is szerelmes voltam belé,1 évig nem beszéltünk egyáltalán,aztán elkezdtünk újra beszélgetni,mert ő keresett engem. Ekkor volt kapcsolata,barátként beszélgettünk,mesélte,hogy feleségül veszi a lányt,ez nagyon fájt. De nem mutattam,nem celozgattam csak a háttérben barátként voltam. Elkezdett naponta keresni és egyik éjjel amikor írkáltunk azt írta valamit szeretne elmondani. Hosszú várakozás és "xy épp ír neked" után annyi jelent meg "szeretlek"Meredten bámultam a monitorra. Kérdeztem,hogy most akkor mi van?! Azt mondta,hogy megmondta a barátnőjének azt,amivel már 1 éve küzdött,hogy másba szerelmes,elakarta ezt az érzést folytani de nem megy. Az a valaki voltam én. Ekkor bepánikoltam ,mert én belenyugodtam már abba,hogy barátok és más semmi. Nekem akkor férjem és egy rossz házasságom volt,akkor már fél éve ment a hazaköltöztem-visszakönyörgött-1 hét múlva ugyanolyan rossz lett újra dolog.

Több mint 5 hónapig várattam,nem is akartam találkozni vele,féltem. Ekkora a férjemmel véglegesen közöltem,hogy nincs tovább. Majd ezután találkoztam a "reménytelen szerelemmel",azonnal egy hullámhossz.1 hónap múlva már együtt éltünk. Na és most a csattanó. Bár szerelmes voltam és beszélgettünk,de az a pár év alatt soha sem találkoztunk. Amikor találkoztunk az volt életünk első találkzoása egymással.